Augusztus 14. és 16. között a melbourne-i Magyar Kultúr Kör táncosai ismét birtokba vették a jól ismert és szeretett táborhelyet, hogy ezt az intenzív hétvégét a magyar népi kultúrának szenteljék. A közös táborozás nem csupán a hagyományok ápolásáról, hanem a zenei és táncos repertoár elmélyítéséről, valamint a közösség további építéséről is szólt.
Míg a korábbi táborunkban a szatmári lépéseké volt a főszerep, ezúttal új vizekre eveztünk. A hétvége fókuszába a szilágysági táncok kerültek. A próbák során a táncosok hatalmas lelkesedéssel sajátították el a szilágysági páros táncok finom, mégis határozott motívumait, míg a férfitáncok tanulása során igazán próbára tehették ritmusérzéküket és állóképességüket.
A szakmai munka azonban nem állt meg az új lépéseknél. Fontos célkitűzésünk volt, hogy színpadi jelenlétünk és előadásaink atmoszférája még hitelesebb legyen. Ennek érdekében visszanyúltunk a korábban tanult szatmári koreográfiákhoz, és ezúttal nagy hangsúlyt fektettünk a tájegységhez kapcsolódó énekek, valamint a csujogatások elsajátítására. A közös éneklés és a csujogatások gyakorlása nemcsak abban segített, hogy a színpadon is meg tudjuk teremteni az igazi, hamisítatlan szatmári hangulatot, hanem közösségünket is még szorosabbra fűzte.
Ahogy az lenni szokott, az otthonos légkört és a zavartalan munkát ezúttal is a háttérben serényen segédkező szülők biztosították, amit ezúton is hálásan köszönünk.
A tábort a hagyományokhoz hűen egy záró bemutatóval koronáztuk meg. A közönség soraiban helyet foglaló családtagok és a közösség tagjai előtt hatalmas büszkeséggel adtunk számot a pár nap alatt tanult szilágysági motívumokról, a felcsendülő szatmári dallamokról és csujogatásokról. Fáradtan, de rengeteg új tudással és élménnyel gazdagodva zártuk ezt az augusztusi hétvégét.
