Igen nagy érdeklődés kísérte Cserháti Ferenc püspök könyvének bécsi bemutatóját: a Pázmáneum díszterme az alkalomra egészen megtelt. Jelen volt Hajas Gábor bécsi magyar követ; Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatója; Eva Maria Barki nemzetközi jogász; Kraetschmer Katalin, Schiedl-Kornis Luca, Stolberg-Stolberg Zsuzsanna és Kövi László, a Magyar Máltai Lovagrend tagjai; Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka-Club elnöke; Orbán Zoltán, az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesületének elnöke feleségével, Nórával; Smuk András, az „Európa”-Club elnöke és sokan mások. Varga János rektor köszöntőszavai után Zombori István a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány tevékenységét és kiadványait, köztük a METEM Könyvek sorozatát mutatta be, Szabó Csaba a kötetről szólt bővebben, Cserháti Ferenc püspök pedig könyve megszületésének folyamatáról tájékoztatta az érdeklődőket, lapjairól pedig leginkább a Mindszenty József bíborossal kapcsolatos emlékeket idézte fel.
A szerző és müncheni kötődése
Főtisztelendő dr. Cserháti Ferenc Szatmár megyében, Szatmárnémetitől huszonöt kilométerre, Túrterebesen született 1947. február 12-én. Márton Áron püspök 1971. április 18-án szentelte pappá Gyulafehérváron. Segédlelkészként Kaplonyban (1971–1973), illetve Máramarosszigeten (1973–1977) szolgált. 1979–1980-ban a frankfurti St. Georgen Filozófiai-Teológiai Főiskolán, majd 1982-ig az innsbrucki Leopold Franzens Egyetemen folytatott tanulmányokat. 1982-től 1984-ig a müncheni St. Margaret-plébánia káplánjaként, később plébánosaként, a müncheni Magyar Katolikus Misszió vezetőjeként tevékenykedett. 1985-től a müncheni Magyar Caritas Szolgálat elnöke, 1989–1993 között a müncheni Paulinum Egyesület (diákszálló) elnöke, 1991-től a Kardinal Mindszenty Stiftung kuratóriumának tagja. 1996-tól 2006-ig a külföldön élő római katolikus magyarok püspökének európai delegátusa, 1996-tól a Münchenben szerkesztett Életünk, az európai magyar katolikusok havilapjának főszerkesztője. 2002-től a Német Püspöki Konferencia magyar delegátusa és németországi magyar főlelkész. 2006-tól a külföldi magyar lelkipásztori szolgálat koordinátora. 2003-ban pápai káplán címet kapott, 2004 óta a Máltai Lovagrend tagja. 2007. június 15-én centuriai címzetes püspökké és Esztergom-budapesti segédpüspökké nevezték ki. Püspökké Esztergomban szentelték 2007. augusztus 15-én.
Amint eddigi életútjának állomásaiból látható, hosszú éveken-évtizedeken keresztül Münchenben élt, szolgált és látta el különböző megbízatásait. Azzal, hogy 1984 októberétől elindította a müncheni magyar katolikus egyházközösség Értesítő című heti tájékoztatóját, a misszió egyházjogi fennállásának tízedik évfordulójára, 1988 tavaszára pedig német és magyar nyelvű Jubileumi Értesítőt állított össze – amelynek szerkesztésében neves müncheni emigránsok vettek részt sugallataikkal, tanácsaikkal, tapasztalataikkal, és írásaikkal, többek között András Mária, Bogyay Tamás, Szamosi József és Kovács K. Zoltán – hosszú, több évtizedig tartó munka vette kezdetét. A részeredményeket közleményekben, tanulmányokban Cserháti Ferenc rendre közreadta, s eközben a most megjelent, 446 könyvoldalas mű is elkészült.
A Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány és a METEM Könyvek sorozat
Zombori István történész-muzeológus, a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány (HEH) kuratóriumi tagja Bécsben is elmondta: a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség (METEM) 1988-ban azzal a céllal jött létre, hogy egy a magyar egyház ezeréves történetét átfogó és az egyház alapegységét, a plébániát figyelme középpontjába állító mű összeállítását hozza létre. A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiába az ezeréves múlt valamennyi parókiáját, légyen az a történeti Magyarországon, Nyugat-Európában, az amerikai kontinensen vagy a világ más részén, fel szándékoznak venni. Az időközben születő részeredmények publikálására évkönyv jelleggel létrejövő Magyar Egyháztörténeti Vázlatok ma folyóiratként működik, évente két kötetben, négy számban jelenik meg és már a harmincadik évfolyamához érkezett. A Vázlatok szerkesztői vállalták, hogy összegyűjtik az egyháztörténettel összefüggésben megjelent könyveket, mindig adott évre vonatkozóan, az egyháztörténetet széles keretek között értelmezve, vagyis az életrajzzal, művelődéstörténettel, művészettörténettel, néprajzzal, építészettörténettel stb. kapcsolatos kiadványokat egyaránt figyelembe véve. Az összegyűjtött könyveket röviden ismertetik, s mindez francia nyelven is megjelenik a leuveni Revue d’Histoire Ecclesiatique folyóiratban.
A METEM Könyvek sorozat a terjedelmesebb munkáknak: életrajzoknak, tanulmányköteteknek, monográfiáknak nyújt lehetőséget a megjelenésre; ebben eddig kilencven kötet látott napvilágot. Az Ecclesia Sancta sorozat a külföldi egyházak összefoglaló történetét bemutató köteteket tartalmazza, rendszerint valamely jelentős kiadvány fordítása révén; ebben eddig mintegy tíz kötet jelent meg. A sorozatokon kívül mindez ideig közel száz kötet látott napvilágot – vagyis a HEH kiadványai összességében megközelítik a háromszázat. Mindezen munkálkodás során újraindulhatott a magyar egyháztörténeti kutatás – tájékoztatott Bécsben Zombori István. Hozzátette: vallási és felekezeti megkülönböztetés nélkül az ezerszáz éves magyar múlthoz kötődő egyháztörténet bármilyen témájának közlését feladatuknak tekintik.
A Magyarok a bajor fővárosban című könyvről
A METEM Könyvek sorozatban megjelent, Magyarok a bajor fővárosban című kötet a müncheni magyar katolikus egyházközösség 1945-ben kezdődő, jó félévszázados történetét vázolja fel az ezredfordulóig terjedően. A könyv a második világháborút követő vatikáni rendelkezések elvándorlókra vonatkozó intézkedéseinek megfelelően – rövid bevezető után – három nagyobb fejezetre: a németországi Vatikáni Misszió, az „Exsul familia” és a „Nemo est” korszakára tagolódik, amelyek során a vatikáni intézkedések mindig újra megváltoztatták az emigrációba kényszerült lelkipásztorokra és az élet-halál harcot folytató, állandóan változó, formálódó, idegen nyelvű egyházi közösségekre vonatkozó irányelveket és működési szabályokat. A müncheni magyarok nyomában című rövid bevezető rész bemutatja a müncheni magyar kolóniát, a második világháború után a bajor fővárosban menedéket találó magyar közösséget. A második rész a magyar lelkészi szolgálatot mutatja be a Vatikáni Misszió időszakában: a tábori hitéletet, a müncheni Magyar Lelkészi Hivatalt, a lelkészi munkát, a pasztorációt az egyházmegye területén. A szerző elvezeti olvasóit a müncheni magyar katolikus egyházközség alapításának ötletétől kezdve a lelkészi szolgálat megszervezésén át a müncheni Magyar Caritas Szolgálat hatósági bejegyzéséig, a müncheni Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség megalapításáig és az egyházi közösségi élet kibontakozásáig. A harmadik rész az „Exsul familia” szellemében végzett lelkipásztori szolgálatot járja körbe. Olyan kérdéseket tárgyal, mint: 1956-os magyar menekültek Münchenben; az 1956-os fiatalok és az egyház, az Egyház szerepe az 1956-os magyar fiatalok beilleszkedésében Németországban; a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium és a Paulinum diákotthon; a Patrona Hungariae Egyházközség 1959-től 1969-ig; a lelkészek, az iroda – nővérek, alkalmazottak, hívek száma, magyar szentmisék; müncheni rádiós szentmisék. Olyan, kiemelkedő egyházi megemlékezésekre tekint vissza, mint a 37. Eucharisztikus Világkongresszus (München, 1960. július 31. – augusztus 7.), valamint március 15-i, augusztus 20-i, október 23-i nemzeti ünnepeink. A kötet ezen része kitér a képviselőtestületi gyűlésekre, a mozgalmi és egyesületi életre, az ifjúsági nevelő munkára, a cserkészek, a munkásifjak, a főiskolások helyzetére és tevékenységére, a karitatív és szociális munkára, az egyházi sajtóterjesztésre.
A negyedik rész az egyházközség „Nemo est” instrukció szerinti megújulását tárja elénk, azt, hogy hogyan lett az egyházközségből misszió, az átköltözés epizódját, beszámol Mindszenty József bíboros-hercegprímás müncheni látogatásairól, Joseph Ratzinger bíboros és a müncheni magyarok kapcsolatáról, szól a Kardinal Döpfner Házról és II. János Pál müncheni látogatásáról. Megismerhetjük a lelkészeket és a lelkipásztori munkatársakat, az 1947–1994 közötti müncheni magyar egyházi énekkarokat: a Patrona Hungariae Egyházközség énekkarát, a Szent István Dalkört, a Magyar Kamarakórust és a Patrona Hungariae Énekkart; a Szeniorok Klubját, a Magyar Rózsafüzér és Rózsafüzér Társulatot, a Bibliakört. Betekinthetünk a Maria Eich-i zarándoklatok, a müncheni magyar oktatás (magyar iskolatanfolyamok, vasárnapi iskola, a németországi Magyar Reálgimnázium négy felső osztálya a müncheni Schloss Fürstenried-ben, a München-Harthof-i Magyar Iskola, Hétvégi Magyar Iskola a müncheni Magyar Katolikus Misszió otthonában), valamint a müncheni magyar katolikus sajtó (Katolikus Élet, Iránytű, Katolikus Tudósító, Szózat, Patrona Hungariae, Pannonia Sacra, Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja, Értesítő) világába. A müncheni magyar egyházi események folyamatos feljegyzéséből megismerhető a bajor fővárosban élő magyarok hazafias és keresztény elkötelezettsége, hitbuzgósága és hazaszeretete, egyház iránti hűsége, a magyar identitás és kulturális örökség megőrzéséért és ápolásáért vívott hősies küzdelme az idegenben. Történelmük nemcsak egy külföldi magyar egyházközség féltve őrzött emléke, hanem az egyetemes magyar történetírás kitörölhetetlen és szerves része is, amely mindenütt, itthon és külföldön egyaránt megbecsülést érdemel. A kötet függelékkel: rövidítésjegyzékkel, fényképválogatással és névmutatóval zárul.
Cserháti Ferenc: „A könyv kíváncsiságból, hobbiból és hasznos időtöltésből született”
A szerző a könyv keletkezésének folyamatáról ezt mondta: „Ez a történelmi összefoglaló kíváncsiságból született. Meg akartam ismerni elődeimet, a magyar lelkipásztorokat és híveiket Münchenben. Aztán hobbiból, szórakozásból és hasznos időtöltésből is született, legtöbbször késő esti órákban, televízióban sem lelve érdemesebb műsort, éjféltáji lefekvés előtt, éveken keresztül, jó másfél-két évtizeden át.” Hozzátette ezt is: „Eleinte eszem ágában sem volt történelmet írni. Csupán jegyzeteket akartam készíteni a magam részére. Később rögzíteni akartam, ami rögzíthető a müncheni magyarokról, papokról és hívekről, az egyházban és az egyház közelében. Össze akartam állítani lelkészelődeim névsorát.” A kötet lapjairól Bécsben leginkább a Mindszenty József bíborossal kapcsolatos emlékekből idézett vissza néhányat, köztük az 1972. január 8-i, általa „a Pázmáneum megszállásának” nevezett eseményt, amikor a müncheni cserkészek röviddel a kardinális odaköltözése (1971. október 23.) után meglátogatták és újévi műsorral köszöntötték őt az osztrák fővárosban. Cserháti Ferenc szólt arról is, hogy a hercegprímás első nyugat-európai útja Bécsből 1972. május 20-án Münchenbe vezetett, ahol Döpfner bíboros vendége volt, majd 1974-ben még egyszer visszatért meglátogatni a müncheni magyarokat.
Szabó Csaba: „Elsőrangú történelmi munka, szépirodalmi stílusban”
Szabó Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese Bécsben elmondta: az olvasó elsőrangú történelmi munkát tart a kezében, műve összeállításakor a szerző hiteles adatokra, levéltári, plébániai és magániratokra, levelezésekre, visszaemlékezésekre és a szakirodalomra támaszkodott. Rendkívül gazdag jegyzetapparátus segíti az olvasót az értelmezésben és igazolja a könyv lapjain szereplő állításokat. „A szerzőt dicséri az élvezetes, szépirodalmi stílus és az alaposság, a kiadót az igényes tipográfia” – jegyezte meg Szabó Csaba. A könyvben részletesen bemutatott fél évszázadot így jellemezte: az is a magyar történelem, a magyar emigráns történelem, a magyar katolikus egyház történelme a létezett szocializmus időszakában. „Münchenben így építkezett az emigráns katolikus magyarság. Számvetés is a könyv. Mindenképpen üdvözlendő lenne, ha Bécsben is elkészülne egy hasonló visszapillantás” – tette hozzá a történész.
Az est folytatásában a könyv dedikáltatására és a vendégekkel folytatott kötetlen beszélgetésre is lehetőség nyílt, amivel éltek is a nagyszámú érdeklődők.
