Néptánctábor Bullsbrookban
Ausztrália-szerte több magyar néptánccsoport is aktívan működik. Perth-ben a Keszkenő Táncegyüttes fogja össze a néptánc és -zene kedvelőit. Az együttes idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Isten éltesse őket! A mintegy két hetes jubileumi program szervezői igazán kitettek magukért, egy nagyszabású gála, bál, számos koncert és egy Októberfeszt mellett egy színvonalas, értékekben gazdag zene- és tánctáborral ajándékozták meg az érdeklődőket.
A tábor a magyarországi vendégekre épült, hiszen mindig hatalmas örömmel fogadják a helyiek, amikor „hazai íz” érkezik hozzájuk, valamint mindig próbálnak olyan vendégtanítókat, zenészeket meghívni, akik otthon a magyar népi kultúra magas szintű képviselői. Ez alkalommal a Tükrös Zenekar zenészei oktatták a leendő zenészpalántákat, majd muzsikáltak a táncoktatások és táncházak alkalmával. A 4 napos tánctáborra a földrész minden részéről, sőt még Kanadából is érkeztek táncolni vágyók. Több mint 100 táncos tanult a kiváló tanároktól. Minden délelőtt és délután táncoktatás folyt, nagysajói és széki táncokból.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy az eddigi tánctáborokkal ellentétben idén a gyerekeket is oktattak, ahol szintén magyarországi táncpedagógus tanított, valamint a helyi ösztöndíjas társam és jómagam segítettünk. A gyerekek nem voltak sokan, 6-10 gyerek volt általában minden foglalkozáson, azonban ezek a gyerekek nem nagyon, vagy szinte egyáltalán nem is beszéltek magyarul. A népi gyerekjátékok jótékony hatása itt is megmutatkozott, hiszen a tábor végére a gyerekek bátran énekeltek a számukra néha furcsán hangzó nyelven. Vagyis foglalkozások alatt elindult egy folyamat, kedvet kaptak a magyar nyelv megtanulásához, kíváncsiak lettek rá, hogy egy-egy szót, hogyan kell mondani magyarul. Ezek a gyerekek másod-, illetve harmadgenerációs fiatalok, akiknél nagyon fontos, hogy a magyarságuk iránti érdeklődést felkeltsük és később is fenntartsuk.
Nagyon szép volt látni, hogy mekkora becsben vannak tartva a zenészek és az oktatók is. Ilyen hatalmas szeretetet és tiszteletet nagyon ritkán látni. Az otthoni világban, ahol minden héten akár több táncházban tudunk részt venni, ahol nap, mint nap lehet jobbnál-jobb zenészekkel találkozni, gyakran elvész az egész tisztasága, íze. Már csak ritkán csodálkozunk rá egy-egy jó táncosra, figurára, vastaghúros dallamra. Olyan mindennapivá válik. Az itteni nagy táncos mulatságokat mind hatalmas várakozás előzi meg. Mint amikor az ember gyerekként várja a Jézuskát, aki majd végül meghozza a rég áhított játékot. Sőt, annál sokkal jobbat is hoz. Reményt, hogy jövőre is jönni fog. Itt büszkeség és remény is maradt. Büszkeség az eddigi kitartásukért, az eddig elért sikereikért és remény, hogy igenis érdemes csinálni. Lesz, aki folytatja. Talán idén mindenki ezt kéri a fa alá.
Köszönöm az élményt!
