A cserkészőrsök vezetői sokszor dolgoznak együtt, de mint résztvevők alig van alkalmuk jelen lenni. Ezért is szerveztük ezt az eseményt a számukra, hogy még szorosabb kapcsolat alakuljon ki közöttük, és ne csak „munka közben” találkozzanak. A foglalkozás előtt több témaötletet is javasoltak, mi az, amire szükség lenne hangsúlyt fektetni a tréning során. Fejlődni szeretnének az előadói készségeikben, jobban meg szeretnék ismerni egymást és igény volt arra, hogy ezzel a foglalkozással is segítsük azt, hogy hogyan lehet jól fogadni és adni a kritikát.
Ezekből a kérésekből kiindulva kezdtünk gondolkozni közösen Istvánnal. Megpróbáltuk ezt a három témát összefogni, összegyúrni, hol is tudnak találkozni ezek egymással. Igazából bármilyen közös együttléttel, új helyzetben jobban meg fogják egymást ismerni, így tudtuk, hogy ez mindenképp megvalósul. Drámatanárként természetesen drámás gyakorlatokat vetettem fel, ami máris magával hozza az improvizációs gyakorlatokat, a színpadi jelenlétet. De az igazán fő témánk mégis a harmadik felvetés lett. Rögtön „más nyelvre fordítottuk”, ezzel is új nézőpontot adva a problémakörnek. Nem „kritika”, „vélemény”, „véleménymegosztás”, hanem „visszajelzés” néven emlegettük ezt a témát, hiszen az előző megnevezésekhez számos negatív konnotáció tartozik, a visszajelzés képes semlegesebb maradni.
A tréninget az aznapi programra vonatkozó visszajelző körrel indítottuk, amit „rózsakörnek” neveztünk el. A rózsa szimbólumból kiindulva (virág tövissel) pozitív és negatív feedbacket adhattak a cserkészvezetők egymásnak. A legnagyobb sikernek a következő feladat örvendett, egy úgynevezett véleményskála segítségével beszélgettünk arról, hogy ki mennyire szereti elmondani a véleményét, vagy meghallgatni másokét, mennyire számít nekik az, hogy mások mit gondolnak stb. Az egyik résztvevő így fogalmazta meg az élményét erről a gyakorlatról: „Nekem a legjobban az elhelyezkedős része tetszett a programnak. Jó volt látni, hogy ki hogy látja a dolgokat, és így jobban meg is tudtam ismerni a többieket. Örültem volna, ha van erre még több idő, hogy több mindenki szóhoz jusson. Úgy értem, hogy jó lett volna még mélyebben kifejteni egy-egy témát.”
A program fő játéka során a résztvevők különböző szituációkat kaptak párokban, amit közös megbeszélés után megjelenítettek társaik előtt. A jelenetek között többféle téma szerepelt: iskolai projektfeladat egyenlőtlen munkamegosztással; esküvőszervezés; félrecsúszott információk programszervezők között. A jelenetek problémáiról való gondolkodást tovább mélyítettük különböző technikákkal pl. lassítással, belső hangokkal. A program, a résztvevők utólagos visszajelzései alapján is, nagyon sikeres volt. Ez volt az első ilyen tréning, de nem az utolsó, hiszen István, a cserkészek ösztöndíjasaként, több, ehhez hasonló eseményt szervezett még a vezetőknek.
