Hevesi Fanný Lísa izlandi magyar színésznő, aki a reykjavíki színházi élet két meghatározó, nagy népszerűségnek örvendő produkciójában, a Moulin Rouge! és az Óz, a csodák csodája című előadásokban jelenleg is színpadon látható. Művészi pályája jól példázza, hogyan él tovább és formálódik a magyarság a diaszpórában. Az Izlandon született színésznő magyar családban nőtt fel, így identitását kezdettől két kultúra határozza meg.
Hevesi Fanný Lísa - Borgarleikhúsið
Gyerekkorában a magyar mesék, az otthonról hozott ízek és az ünnepek mind hozzájárultak ahhoz, hogy erős kötődése alakuljon ki Magyarországhoz. „A lángos, a kürtőskalács vagy egy gombapörkölt nokedlivel mind az otthon érzését hozzák vissza.” – mondja. A család számára fontos volt, hogy a hagyományokat Izlandon is megőrizzék, így a magyar identitás a mindennapok része maradt.
A művészet iránti érdeklődése már fiatalon megmutatkozott: énekelt, táncolt, hegedült, majd egy musicalélmény hatására eldőlt a pályája. Mivel Izlandon nincs komplex musicalképzés, Angliában folytatta tanulmányait. Előkészítőre a londoni ArtsEd-be járt, majd a Performance Preparation Academy-n szerzett diplomát, ahol egyszerre fejleszthette énekes, táncos és színészi készségeit. „Nem akartam választani, mindhárom része annak, aki vagyok.”
Az angliai évek során nemcsak szakmailag fejlődött, hanem identitásában is új rétegek jelentek meg. A többnyelvű közeg természetessé vált számára: „Olyan, mintha lenne egy beállítás az agyamban, mindig azon a nyelven gondolkodom, amelyiken éppen beszélek.” Ez a nyelvi és kulturális rugalmasság ma is meghatározza a mindennapjait.
Tanulmányai után visszatért Izlandra, ahol gyorsan megtalálta a helyét a színházi életben. Több produkcióban is szerepet kapott és ma is aktívan dolgozik a reykjavíki színházi közegben. A művészpálya kihívásait reálisan látja, ugyanakkor úgy érzi, Izlandon egyre inkább megbecsülik ezt a hivatást. Emellett tanít is, így több lábon áll.
A magyarság számára nemcsak származás, hanem aktív, megélt identitás. A családi kapcsolatok, a nyelvhasználat és a kulturális emlékek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a kötődést megőrizze. „Régebben volt bennem egy érzés, hogy két világ között létezem. Ma már inkább úgy gondolom, több helyen is otthon vagyok.”
Fanný Lísa példája jól mutatja, hogy a diaszpórában élő magyar identitás nem gyengül, hanem gazdagodik. Az otthon fogalma kitágul és egyszerre jelent helyet, közösséget és belső kötődést, amelyet a világ bármely pontjára magunkkal vihetünk.
