Trianon-i gyász Melbourne-ben
A koszorúzást követően a program a közösségi ház Social Club termében folytatódott, ahol Katona-Lázár Mária, a rendezvény főszervezője nyitotta meg az ünnepi műsort. Köszöntőjében hangsúlyozta: „Trianon a magyar nemzet történelmének egyik legfájdalmasabb tragédiája, amely nemcsak országrészeket, hanem családokat, sorsokat és közösségeket szakított szét.” Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a magyarság lelki egysége határokon túl is él és tovább öröklődik.
Az eseményen jelen volt Csenger-Zalán Zsolt, Magyarország ausztráliai nagykövete, Dr. Domaniczky Endre, a Melbourne-i konzuli Iroda vezetője, Kiss Zsolt Attila atya, a Szent István templom plébánosa, valamint Dabasy János, a Melbourne-i Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze – részvételük is jelezte a nemzeti összetartozás fontosságát a diaszpórában.
A megemlékezés különlegessége abban is rejlett, hogy Katona-Lázár Mária korabeli sajtóidézetekkel és a Nemzetgyűlés 1920. június 4-én elhangzott felszólalásainak részleteivel idézte fel a történelmi pillanatok megrendítő hangulatát. A hallgatóság csendben követte a száz évvel ezelőtti tudósításokat, amelyekből kiérződött a nemzet gyásza és egyben méltósága.
Az ünnepi műsorban közreműködtek a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai, akik versekkel és néptánccal idézték meg az elszakított nemzetrészek fájdalmát, de egyben élni akarását és reményét is. Juhász Gyula: Trianon című versét Pryma Veronika, Fózer Petra Hangay Sándor: Az Én térképem, Wass Albert: Üzenet haza című költeményének részletét Vas Viktória tolmácsolta megrendítő átéléssel.
A néptánc szépségét Baracskai Ádám mutatta be két, karakteres előadásával.
Majd az „Elindultam szép hazámból” című népdal csendült fel a teremben Toldi Bianka előadásában – kíséret nélkül, csupán az ő tiszta hangja töltötte be a teret.
A műsor zenei világát Toldi Bianka, Hegedűs József és Kocsis Ottó mély érzelmeket közvetítő és erőteljes előadásai színesítették, többek között a „Van-e nékem hazám”, a „Határ nélkül” című dalokkal, illetve Hegedűs József saját szerzeményével a "Könnyes szemek" című zenével.
A megemlékezés fénypontjaként a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasai közösen szavalták el a Magyar Nemzeti Hitvallás részletét, amely az 1920-as évektől 1945-ig a hazafias ünnepek elmaradhatatlan része volt.
A közös szavalat ereje sokak szemébe könnyeket csalt, mély átéléssel hallgatták a hit és a remény költeményét:
Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország föltámadásában.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:
HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN,
HISZEK EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGBAN,
HISZEK MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN!
A rendezvényt a Székely Himnusz közös eléneklése zárta, amelyben együtt zengett a fájdalom és az emlékezés.
Katona-Lázár Mária záró gondolataiban kiemelte: „A magyar nép túlélte Trianont – mert erős volt a hitében, a nyelvében, az összetartozásában. Itt, Ausztráliában is ezt az örökséget őrizzük, mert a magyarság nem földrajzi hely – hanem lelki otthon.”
