Iskolai kirándulás és cserkész portya
A több mint 40 résztvevőt két csoportra osztottuk. Az ovisok a kiscsoportos iskolásokkal, a középsősök pedig a nagyokkal voltak párban. Én az utóbbi csoportot kalauzoltam. Különböző feladatokat megoldva kellett a két csapatnak végigjárnia a parkot, természetesen közben minél több pontot szerezve. Miinél több állatot kellett találni, fel kellett őket ismerni, valamint a lakhelyüket, táplálkozási szokásaikat, az általuk kiadott hangokat és amit csak tudtunk róluk, fel kellett jegyezni, hogy azután összevessük, hogy melyik csapat is nyert. Egy körülbelül két órás túra után összetalálkozott a két társaság és együtt piknikeztünk a napsütéses tóparton. Az eredményhirdetésen kiderült, hogy szoros volt a verseny, de végül is az ovisok nyertek!
Délután a szülők segítségével átkocsikáztunk a közeli Neßhof kempingbe, hogy kezdetét vegye a cserkész portya. Az előrejelzéseket meghazudtoló napsütéses időjárás csak erre várt, hogy próbára tegyen és így igyekeznünk kellett a sátorépítéssel, hogy el ne kapjon minket a közeledő eső. A frissen kiképzett cserkészvezetők: Katica (rajparancsnok), Laura (lány-) és Ádám (fiúőrsvezető) a zászlófelvonásba a szülőket is bevonták. Ezután a szülőktől elbúcsúztunk és a portyánk keretét adó mesénk révén Döbrögi uradalmába csöppentünk. Mesekavalkádunkban Döbrögi uraság foglyul ejtette Mézga Aladárt, akit az előző foglalkozás alkalmával ismertünk meg. A tábortűzre készülve a cserkészeknek több feladatuk is volt; őrsvezetőikkel saját őrsi neveiket és csatakiáltásukat is ki kellett találják, valamint a testvérségről beszélgessenek. Ezeket vacsora és játékok követték. Másnap a reggel egy közös tornával kezdődött, amit maga Döbrögi uraság vezényelt le. A reggeli után Mézga Aladár segítségkérő levelét testvére, Kriszta hozta el közénk, akit nekem volt szerencsém megformálni. A gyerekeknek egy rovásírással írt üzenetet kellett megfejteniük, aminek utasításait követve énekelve indultunk a cudar időben felkutatni a foglyokat. Azonban ebben is volt jó, hisz sikerült új dalokat is megtanulnunk közben. A várkastéllyá alakult sátrunkba érkezve azután sikerült egyenként elkapni Döbrögi katonáit, sőt végül magát az uraságot is és így a Mézga családot kiszabadítani.
Hazaindulva egy emlékezetes hétvégét hagytunk magunk után. Örömmel hallottuk vissza, hogy hazaérkezve a gyerekek a családi asztalnál az élményeikről meséltek, sőt spontán népdalozni is kezdtek. Egy-egy ilyen visszajelzés erősít meg munkánkban és teszi örömtelivé a sátrak tisztogatásával töltött következő napokat.
