Az egész hét a rendezvény körül forgott, beszerző körútra indultunk, feltöltöttük a készleteket a gyülekezet tagjai pedig folyamatosan hozták a szükséges eszközöket, ki ezt, ki azt. Előkerült a szőlőprés, megérkezett nagy dobozokban az édes kaliforniai szőlő. Kicsomagoltuk a terem gondosan elpakolt díszítéseit. Péntekes este jöttek a segítők, és minden a helyére került, hogy másnap este 7 órától megérkezhessenek a vendégek.
A szombati utolsó simítások után befutott zenész barátunk Baky Józsi is, aki aznap a szórakoztatásról gondoskodott. Előkerültek a hangszerek az erősítők, minden kábel a megfelelő helyre. Utoljára a hangulatos világítás is elkezdett működni és meg is érkeztek a meghirdetett időpontban az első fecskék. Az októberi melegben jól esett leülni a hűvös teremben, ami fél 8 után nem sokkal meg is telt.
A konyhában két napja szorgalmasan dolgozó szakácsok annak rendje és módja szerint időben elkészültek az ízletes vacsorával. Amerikai szokás szerint először egy könnyű salátát tálaltak fel, de a szüreti bál miatt ezúttal lugas saláta volt az esti menü első fogása. Ez után érkezett a bécsi szelet vegyes körettel és uborkasalátával majd a desszert.
Az est házigazdája, a gyülekezet lelkésze, nagytiszteletű Jakabffy Zsolt lelkipásztor megnyitó szavai után zenészünk a húrok, akarom mondani a zongora billentyűi közé csapott, és kezdetét vette a hajnalig tartó mulatság és tánc. Együtt ropta kicsi és nagy, idős és fiatal, énekeltek, danoltak, nótáztak, míg ki nem merültek. Ilyenkor egy kis friss levegő után, aki még bírta (és szinte mindenki bírta) folytatta tovább. Legvégül előkerült a hegedű is és a magyar dallamok kísérték hazafelé az úton a bálozókat.
Jó mulatság, férfimunka volt! Aki nem hiszi, járjon utána vagy jöjjön el jövőre!
