Különleges léleképítő alkalomnak adott otthont az Élet a Lélekben imatalálkozó Neu-Ulmban. A találkozó hívó szavára nemcsak a helyi magyar közösségből érkeztek nyitott szívvel és vigaszt váró lelkülettel a hívek, hanem a környező és távolabbi településekről, még Svájcból is. Az ideérkezettek egy része pontosan tudta, milyen lelki és hitbéli többletet kap ezen a kivételes alkalmon, másik része nem rendelkezett azokkal az információkkal, amitől bármilyen elvárásai lettek volna a lelki nappal kapcsolatban. A végeredmény szempontjából talán mindegy is. Hiszen az indíttatástól függetlenül olyan élményben volt része a jelenlévőknek, olyan értéket kaptak, amely nyomot hagyott mindannyiukban, ami döntően meghatározza életüket, további elmélkedésre ösztönöz, tartalmában és minőségében befolyásolja a hitről és a vallásról alkotott addigi véleményüket. Megtapasztaltak valamit, szem- és fültanúi voltak valaminek, ami merőben más, mint amit mindezidáig gondoltak, megéltek, átéltek vallási tekintetben a megélt hitükben. A sok pici különleges pillanat adta ízét, zamatát ennek a lelket erősítő együttlétnek, amelynek minden egyes apró részlete fontos szerepet játszott a pozitív egész végkifejletben.
Bajcsi Tibor szuggesztív kisugárzása, lenyűgöző előadásmódja, őszintesége, nyílt és befogadó szíve, vallásának és hitéletének hiteles képviselője éppoly meghatározó volt ebben, mint az Élet a Lélekben szemináriumot elvégzett neu-ulmi közösség tagjainak személyes és őszinte megnyilvánulásai a saját szorongásaikról, félelmeikről, bántalmazásaikról, betegségükről, vagy éppen Krisztustól való eltávolodásukról és tévelygésekről. De ugyanilyen fontos szerepet játszott a házigazdák vendégszeretete, mindenre kiterjedő figyelme. A finomabbnál finomabb házi sütemények, az ízletes ebéd és vacsora, amely újra alkalmat teremtett a közös eszmecserére, kötetlen, baráti hangulatú beszélgetésre, családias légkörben, szintén erősítette a közösség összetartó erejét. A közös szentmise, amelyen Csibi Sándor, az augsburgi misszió plébánosa mondott szentbeszédet, és az Urat dicsőítő közös éneklés, amelyet az augsburgi és neu-ulmi felnőtt kórus és zenekar tett emlékezetessé, magában hordozta az együttlét különleges, magasztos hangulatát. A finomabbnál finomabb házi sütemények, a közösen elfogyasztott ízletes ebéd és vacsora, újra alkalmat teremtett az eszmecserére, kötetlen, baráti hangulatú beszélgetésre, családias légkörben erősítette az együtt gondolkodás élményét. A találkozó beváltotta azon küldetését, mely szerint tartalmában és kivitelezésében maradandó értéket teremtett és közvetített a résztvevőknek.
Már az érkezéskor is meglepetés várt bennünket. Ajándékot kaptunk. Egy szívkitűzőt, hátoldalán egy személyes idézettel a Szentírásból, amelyet a nap végén olvashattunk el. Vajon mi van a szívünkben? Hangzott el több alkalommal a kérdés. Nyitott szívvel érkeztünk? Mennyire vagyunk nyitottak a látottak, hallottak befogadására? Mennyire engedjük be szívünkbe a Jóistent? Van-e annyi hitünk, mint egy mustármag? Élő kapcsolatot tartunk Istennel? Követjük cselekedeteinkben Jézus tanítását? Érezzük, megtapasztaljuk a Szentlélek erejét? S ha igen, hogyan? Vallásosnak, igaz hívőnek, netán mindkettőnek, Jézus követőinek tartjuk magunkat? Ezek a kérdések bizony bőven adtak alkalmat a közös elmélkedésre, imára, az őszinte, nyílt megnyilvánulásra, a szívekben lakozó gyengeségek és erősségek kinyilatkoztatására. Bajcsi Tibor, a lelkigyakorlat vezetője példát mutatott ezen kérdések eligazodásában bizonyságtételével saját, személyes tapasztalásának megosztásával. Megértettük általa az élő Istenkapcsolat fontosságát, szépségét, értékét és erejét. Megtapasztaltuk azt az áldást, amelyben csak az, és csak akkor részesül, aki Jézus tanításainak igaz hitű követője a mindennapokban, emberi kapcsolatokban, tettekben és gondolatokban. Vagyis ez segít bennünket abban, hogy szívünkben igaz hittel, krisztusi szeretetben tudjunk magunkkal és másokkal, barátainkkal és rosszakaróinkkal békében élni. Ez a megváltozott minőségű földi élet oldja meg mindennapi problémáinkat, félelmeinket, szorongásainkat, terel el bennünket a harag, a düh, az ellenszenv, a gőg pusztító hatásaitól, és vezet bennünket az örök élet gyönyörűségébe. A valódi krisztusi szeretet megélése. Fontosak a vallási szertartások, a jelképek, a szimbolikus tárgyak, az ünnepek, de mindezeket töltsük fel valódi, a hétköznapokban megélt igaz hittel átitatott Krisztusra figyelő és csakis az Ő tanításait nyitott szívvel követő lélekkel, tudattal és cselekedettel.
Gazdag tapasztalattal, kiszélesedett, átértékelt szemlélettel lettek gazdagabbak azok a neu-ulmi testvéreink, akik részt vettek, és elvégezték az Élet a Lélekben szemináriumot. Általuk és rajtuk keresztül is megerősítést kaptunk a munkálkodó Szentlélek erejéről, amely saját életútjukban ott éreztette pozitív hatását, ahol a problémák felütötték a fejüket, és ezektől a nehézségektől, kudarcoktól, szenvedésektől, félelmektől, betegségektől váltak meg. Felemelő, szívet és lelket tápláló napot éltünk meg a neu-ulmi magyar katolikus közösségben. És teljesen mindegy, hogy mi volt az eredő motiváció, amely odavonzotta a résztvevőket. Egy biztos! Csalódottan senki sem tért haza! A változás és változtatás reményének szikrája mindenkiben felgyulladt! A vágy, hogy Krisztus igaz követőjévé váljunk, bizonyosságot nyert! Az elmúlt lelkigyakorlat élményei napok elteltével is hatással van hitéletünkre! Szívből köszönjük Bajcsi Tibornak, a szemináriumot elvégző neu-ulmi testvéreinknek és a közösség minden tagjának, akik meghatározó alkalmat teremtettek nekünk lelkünk, szívünk és a Jóistenben vetett hitünk megerősítésében és megerősödésében!
S, hogy mi van a szívünkben? Fontos kérdés. Tegyük fel gyakran magunknak! Olykor vessünk egy pillantást a Szentírásból idézett gondolatra, amelyet ajándékul kaptunk!
Az én szívembe ez volt írva: „Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?”
Orcskai Marianna
