Varga János atya, a Collegium Pázmáneum rektora és Makó János, emigráns magyar atya közös szentmisén emlékezett meg az '56-os hősökről és Mindszenty Józsefről, valamint az 1956-os forradalomban betöltött szerepéről.
Az istentiszteleten Varga János rektor felidézte II. János Pál Pápa szavait, aki 1991-ben, magyarországi látogatásakor rótta le tiszteletét a magyar hercegprímás sírja előtt: „Ezen a találkozón, Esztergomban, magyarországi látogatásom kezdetén tisztelettel adózom a szeretett Mindszenty József bíboros tiszteletre méltó emlékének. Ő ragyogó tanúságot tett a Krisztushoz és az Egyházhoz való hűségről, valamint a hazaszeretetről. Neve és emléke örökre áldott.” Kiemelte, hogy az egyházhoz való hűség mellett a hazaszeretet tanúságtétele egyaránt fontos egy adott történelmi helyzetben. Mindszenty Józsefnek, mint keresztény egyházfőnek a hazájáért is tevékenykedni kellett, a hazáért vállalnia kellett a politikai szerepet, az állásfoglalást, áldozatot kellett hoznia, mindezt szeretettel, hazaszeretettel tette. Ezt a hazaszeretetet nevezete II. János Pál Pápa tündöklő tanúságtételnek. „A mi feladatunk az, hogy tovább vigyük emlékezetét, a mi feladatunk, hogy áldást mondjunk érte, az ő személyéért.”
A mise után a Pázmáneum aulájában, Mindszenty József emléktáblája előtt folytatódott a megemlékezés. Varga János rektor köszöntötte a koszorúzásra érkezett vendégeket, Dr. Perényi Jánost, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott bécsi nagykövetét, Dr. ifj. Bertényi Iván történészt, a Collegium Hungaricum igazgató-helyettesét, az ausztriai magyar szervezetek vezetőit, képviselőit, az emlékezőket.
Dr. ifj. Bertényi Iván ünnepi beszédjének első felében felidézte anyai nagyanyának, ill. református nagyapjának Mindszenty bíborossal kapcsolatos személyes családi emlékeit. „Ezekből a családi emlékekből nekem is kialakult egyfajta képem, egy fajta elgondolásom Mindszenty Józsefről, az utolsó magyar hercegprímásról. Ez a kép egy szimbolikus erejű kép, számomra már fiatal korom óta Mindszenty József szimbólum volt, annak a szimbóluma, hogy hogyan lehetett a 20. század viharos időszakában, a legnehezebb körülmények között is, keményen, egyenes gerinccel, hitvalló módon kitartani, önfeláldozó módon is az ősi értékek mellett, hogyan lehetett hűnek maradni a hazához, a hithez, az egyházhoz, a magyar néphez. … a példaképszerűség, szimbolikusság 1956-ban is megmutatkozott, és most amikor az 1956-os forradalomra emlékezünk Mindszenty Józseffel együttesen, akkor emlékezhetünk arra a fényképre, mely megörökítette az 1956-os forradalom napjaiban a Kálvin téren félreállított villamoskocsit, melynek oldalára nem teljesen jó helyesírással ’Mindszenty vissza!’ felirat volt felfestve, ami jelezte, hogy akkori Budapesten, az akkori Magyarországon komoly tömegigény volt arra, hogy a kommunista diktatúra által törvénytelenül bebörtönzött bíboros visszatérjen az egyház élére és ismét betöltse azt a szerepet, amit egy esztergomi érseknek, egy Magyarország hercegprímásának be kellett és be kell töltenie.”
Megemlékezésében felelevenítette Mindszenty József kötődését a Pázmáneumhoz, „hiszen életének, elsősorban utolsó éveinek ez a színtere. …. Bécsbe, ill. a Pázmáneumba 1947-ben jutott el, amikor tengeren túli útja során útba ejtette az osztrák fővárost. Eltöltött egy rövid időt, majd 1971. október 23 után lett ez a végső otthona. 1973. október 23-án, igen késői órákban érkezett meg ide, egy rövid római kitérő után, az amerikai nagykövetségen eltöltött kényszerű fogság másfél évtizede után.”
Dr. ifj. Bertényi Iván egy másik kapcsolódási pontot is felidézett, Mindszenty József emlékiratainak végső formába való öntése is a Pázmáneumhoz köthető. Véleménye szerint ennek a memoárnak nagy jelentősége van, hiszen Mindszenty ebben végre elmondhatta az igazságot. Zárógondolatában a történész úgy véli, az utókor feladata Mindszenty József személyes hagyatékának, emlékezetének megőrzése, mert ez az, ami az ő írásai által megerősíthet minket mindabban, amiben Mindszenty József is hitt, amit értékként kijelölt számunkra, a hazaszeretet, a hű kereszténység megőrizése.
A megemlékezés végén a Collegium Pázmáneum és az ausztriai magyar szervezet, a Kaláka Club elhelyezte koszorúit a Mindszenty emléktáblánál.
A szentmise és koszorúzás alatt énekes szolgálatot teljesített a budapesti Ambrózia Énekegyüttes. Az kórus a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene tanszakán végzett hallgatókból alakult 2014 nyarán. Repertoárjukon elsősorban a legnemesebb egyszólamú egyházi énekanyag szerepel (gregorián, ambrozián, órómai és beneventán ének), melyet szívesen egészítenek ki a formáció számára előadható többszólamú kompozíciókkal a középkori repertoártól a kortárs egyházzenéig, illetve kapcsolódó népénekekkel, népzenével, orgonás és egyéb hangszeres tételekkel. Tagjai: Némethné Dankó Borbála, Lak Zsuzsanna, Orbán Ottilia, Suba Dorottya,Werner Ágnes
