A SZENT LÁSZLÓ TÁRSASÁG ÉS REND VICTORIAI ÉVES EBÉDJE
Ceremónia
„Szeretettel köszöntelek Benneteket, összegyűlt Rendtársakat, és tisztelt vendégeinket, Marót Mártit a Magyar Központ vezetőségének elnökét és úgyszintén a Viktoriai Magyar Tanács elnőkét.”
A magyar himnusz eléneklését követően ezekkel a szavakkal üdvözölte az éves díszebéden összegyűlt rendtagokat Steverlynck Éva victoriai széktartó, a szervezet helyi vezetője. Majd egyperces néma csenddel és fejhajtással emlékeztek meg az elmúlt 12 hónapban elhunyt rendtársakra, név szerint Varga Árpádra és Szegedi Mihályra. Adj Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Ámen.
Éva folytatva beszédét elmondta:
„Szép számban összegyűltünk ma és ez annak a jele, hogy itt a diaszpórában, a Szent László Társaság és Rend valamiféleképpen összeköt bennünket. Hűség? Nosztalgia? Vagy talán ennél több. Ezt Nektek kell eldöntenetek.”
Majd rámutatott a rend legfontosabb feladataira: a múlt hagyományainak és nemzeti hőseink emlékének ápolására, illetve a karitatív munka végzésére. Utóbbi legfőképpen egyházi intézmények, iskolák, óvodák, kórházak anyagi eszközökkel és felszerelési tárgyakkal való támogatását takarja.
Mivel idén nem került sor új tagok felterjesztésére, hogy a rend tagjai közé lépjenek, így az összejövetel keretein belül lovagi avatásra nem került sor. A szokásos ceremóniát a tagok a rend imájának közös elmondásával zárták. De nem oszlott fel a majd 40 főt számláló tömeg, hiszen mindenki megragadta az alkalmat a beszélgetésre, illetve Svak László és felesége Adrienne által készített ízletes magyaros ételek is igen erős marasztaló erővel bírtak.
Előadás
A díszebédek alkalmával hagyománynak számít, hogy egy a rend névadójához kapcsolódó előadást hallgathatnak meg az egybegyűltek. Tavaly a 12. században írt Szent László király himnuszát mutatták be, amelyet Csanád Béla fordított latinról magyarra az 1192 után fennmaradt forrás nyomán. Idén – a vargabéles felszolgálása előtt – én, Várdai Levente történész, a Kőrösi Csoma Sándor Program egyik melbourne-i ösztöndíjasa Szent László király élete, hatása és emlékezete címmel tartottam előadást. A prezentációval kísért bemutató középpontjában Szent László, mint példakép állt, akit a halála óta sokrétű és mély tisztelet övez. A Szent László Társaság és Rend (1861) tagjai az ő nyomdokain járva és belőle inspirálódva teszik a jót, nem csak Ausztráliában, de szerte a világon.
