A Költészet Napja adta számomra az ötletet, hogy szervezzünk a gyerekeknek egy vers- és mesemondó versenyt (mint utóbb kiderült, az elsőt), amire mindenki külön-külön, és a nagyobbak csoportosan is betanulnak egy műrészletet. Az egyik kreatív önkéntes anyuka színdarabként el is játszatta a csoportjával Arany János A fülemile című vándoranekdotáját, amelyért külön elismerést érdemel.
A legkisebbek kategóriája 3 évtől kezdődött, a legnagyobb diákunk pedig 13 éves. Elhangzott többek között a jól ismert Egyszer egy királyfi…, Gazdag Erzsi Meseboltja, Benedek Elektől a tanulságos Ne bántsd a fát, Bartos Erika megható verse Apához, Weöres Sándortól a Paripám, csodaszép pejkó, és végül az egyéni kategóriát József Attila alapműve, a Születésnapomra zárta. Ezután következtek a csoportos szavalatok: a kicsiktől hallhattunk egy Nyuszis mondókát, a közép korosztály Weöres Sándor Kutya-tárát tanulta be, a legnagyobbak pedig – A fülemile mellett – Janikovszky Évától a Ha én felnőtt volnék című találó költeményt adták elő. Befejezésként az összes kisgyerek, aki az iskola mellett a Kodály Stúdió zeneovijába is jár, közösen elszavalta Weöres Sándor Haragosiját.
Mindezt a dús programot követően a zsűri elvonult kiértékelni az előadásokat, és eldöntötte melyik korosztályban ki kapja a zsűri és a közönség külön díját. Ezalatt, Bosnyák Viktória vette át a színpadot, aki elkezdte mesélni a közönségnek könyvei történetét, és hogy mik adták cselekményei apropóját. A mulatságos beszámolók végén az „ly-os” szavaké lett a főszerep, ugyanis az írónőnek az az ötlete támadt, hogy válasszanak a gyerekek egy-egy ilyen szót egyik kötete hátuljából, amelyekkel aztán közösen kitalálunk egy svájci-magyar mesét.
A genfi-tó történetét írtuk meg, melynek leghőbb vágya volt meglátogatni a mi magyar tengerünket, a Balatont. Hogy elérjen Magyarországig, a tónak folyóvá kellett változnia, és több kalandos akadállyal megküzdenie: ilyen volt többek között az osztrák gulyással való találkozás, akit figyelmetlenül magával sodorván, gulyáslevessé változtatott. Egy következő kihívás volt Hegyeshalomnál a belépési engedély megszerzése, mely a papírok és egyben a tó befagyasztásával végződött. Ezek után a mesei aranyhaltól kért kívánságnak köszönhetően ripsz-ropsz ott termett főhős tavunk hőn áhított Balatonja mellett. Itt lett vége a mesénknek a jóllakott karvallyal, mely felettük körözött, és azt hitte: a sok körözött úgy megülte gyomrát, hogy már két magyar tavat lát.
A sok kacagást és közös elmélkedést már csak az uzsonna és a díjak kiosztása múlhatta felül. Minden kisgyerek dicséretes oklevéllel és egy apró ajándékkal térhetett haza, mely reméljük, meghozza majd kedvüket egy jövő évi szavalóversenyhez!
