Magyar ünnep Passaic-on, 1956 emlékére
A megemlékezésen a legkisebb karon ülő babáktól a sokat megélt szépkorúakig mindenki részt vett, és hozzátett valamit az együttléthez. Az ünneplő sokaság kedvét nem szegte az olykor kabát alá is besüvítő hideg szél sem. Az ünnepélyes zászlófelvonást követően Vásárhelyi István lelkész vezetésével közös imával, csendes elmélkedéssel kezdtük az emlékezést.
A garfieldi 6. számú Gábor Áron Cserkészcsapat és a 38. számú Rozgonyi Cicelle lánycserkészcsapat kiscserkészei és cserkészei budapesti forradalmi eseményeket elevenítettek meg 1956 októberéből. Az amerikában élő magyar fiatalok beleéléssel jelenítették meg a hős forradalmárok tetteit, harcát; bizony némelyikük a saját nagyapjának történetét mesélte így el.
A Kőrösi Csoma Sándor Magyar Iskola diákjai Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét adták elő. A diákok fiatal koruk ellenére át tudtak adni valamit a vers komoly, mély, bíztató üzenetéből.
A Lant és Toll Egyesület tagjai énekszóval tették ünnepélyessé az alkalmat; reméljük otthonig ért a hangjuk: Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart.
Balogh László atya, aki szeptember végén érkezett a passaic-i magyar plébánia élére, ünnepi beszédében 1956 minket érintő, személyes üzenetét adta át a közösségnek, a megbocsátás fontosságát. A megemlékezést az emlékmű koszorúzása zárta.
A forradalom és szabadságharc ünnepe sokak számára már a megemlékezést megelőzően, a nap elején elkezdődött misével, illetve istentisztelettel, és az utána tartott közös ebéddel, ami a magyar közösség életében mindig fontos és jó hangulatú esemény.
1956 az itt élő magyarok életében nem csak történelem, hanem sok esetben családi történet, és a személyes magyar identitás egyik legfontosabb eleme, az ünneplést mindez áthatotta, élővé tette.
