120 éve lett merénylet áldozata
A megemlékezésen a diplomáciai testület tagjain túl számos neves svájci üzletember, politikus és államigazgatási vezető is tiszteletét tette. Az évfordulóra szervezett több napos programsorozatnak ez volt a záró akkordja. Vasárnap a koszorúzás előtt részt vehettek az érdeklődők egy zongorakoncerten a Beau-Rivage Geneva ötcsillagos szálloda különtermében. Azelőtt pedig, szintén ugyanezen a helyszínen, a Genfi Magyar Kulturális Központ egyik vezetőségi tagja, Váradi Fasel Erika tartott egy igazán érdekfeszítő előadást "Erzsébet Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja "címmel, természetesen a magyar vonatkozásokat kiemelve. Telt házas volt a francia nyelvű prezentáció.
E jeles napon közreműködött még a Genfi Magyar Egyesület, a genfi Sík Sándor Cserkészcsapat, a Studio Kodály, az Ózdi Huszárbandérium és nem utolsósorban az Association des Fêtes Costumées de Genève mintegy ötven, 19. századi korhű ruhába öltözött tagja. A koszorúzás után az ő korabeli táncaikat csodálhatta meg a nagyérdemű a szobor szomszédságában, a Genfi-tó partján. Igazán hangulatos volt, ezzel az oda verődött kíváncsi turisták is egyetértettek. A csoport tagjainak az sem szegte kedvét, hogy már előző nap elkoptatták a tánccipőjüket a szombat esti nagyszabású bálon, aminek szintén a Beau-Rivage hotel adott otthont. Természetesen a magyarok sem maradhattak ki, így az Ózdi Huszárbandérium is fellépett, tiszteletadással és hagyományos tánccal szórakoztatva a vendégeket.
1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partján a már említett szállodából a kikötőbe igyekvő Erzsébet királynét egy anarchista szíven szúrta, és ez a sebesülés a magyarokat is megsebezte, hiszen elvesztették bálványozott uralkodónőjüket. Emlékét a hotelben azóta berendezett Sisi-lakosztály őrzi, valamint a 120 éve nem halványuló szeretet iránta.
A királyné álma
Mit álmodtál, jó királynénk,
A bécsi kriptában?
- Azt álmodtam: otthon voltam
Szép Magyarországban?
- Azt álmodtam: zápor szakadt,
Nem a borús égből,
Hanem a hű magyar népnek
Bánatos szeméből.
A magyar nép könnyzápora
Hullott szakadatlan'...
Azt a sűrű bánatesőt
Ugy el-elhallgattam!
Egyre jobban közeledett
A hulló köny árja:
Egész tenger lett belőle
S ömlött a kriptába.
Koporsómat a síró hab
Lágy karjára vette
S hazafelé, csókolgatva
Ringatta-rengette.
Egyszer csak a honi virág
Illatát éreztem,
Szépen szóló darumadár
Krúgatott felettem.
Áldjon meg az Isten, hazám,
Arany szivek földje!
Minden röged öröknyiló
Örömvirág földje!
(Pósa Lajos)
