Simon Bálint Cserkészpark, São Paulo

/ Pásztor Mária /
pasztor.maria képe
Cserkészkedni mindenhol öröm, de egy ilyen helyen még inkább az.
Simon Bálint CserkészparkZászlófelvonásBemelegítő fogócskaSzeretetkör

Első cserkészprogramom Dél-Amerikában friss ösztöndíjasként március 1-jén volt, kiutazásunk után pár nappal. A São Pauló-i cserkészek Simon Bálint cserkésztisztről elnevezett cserkészparkjukban szokták tartani az összejöveteleiket. Ahogy megérkeztünk a parkba, csak ámultunk a látványtól. A domboldalon fekvő, pálmafákkal, bambuszokkal, lapulevelekkel és más növényekkel övezett, teraszos telek valami csodás, és ami még ennél is fontosabb, nagyszerű otthont ad a cserkész foglalkozásoknak. Cserkészkedni mindenhol öröm, de egy ilyen helyen még inkább az.

Elkezdtük előkészíteni a terepet a programhoz, miközben lassan érkeztek is a cserkészek, és nagy öleléssel üdvözölték egymást. A dél-amerikai barátságosság és közvetlenség az itteni magyarokon is megmutatkozik. Mindenki tárt karokkal, segítő kézzel és nagy mosollyal fogadott minket itt az első pillanattól kezdve.

A programot cserkész-szokás szerint zászlófelvonással indítottuk, majd közös játékkal folytattuk. A délelőtt további részében őrsi foglalkozások és raj programok voltak, ahol a nagyok Teleki Pálról hallottak, mentőcsomót tanultak kötni, majd a cserkésztörvényeket és a történelmi zászlókat ismételtük egy-egy játékkal. A kisebbek rajzoltak, kuckót építettek és a megfelelő köszönési módokról tanultak. A több különböző programhoz kiváló helyszínt adtak a park különböző szintjei, aminek köszönhetően nem zavarták egymást a csoportok.

Ebéd következett, azután pihenő, ami után pedig a magyar nyelv és magyarságismereti órák csoportokban, kicsiknek és nagyoknak. A hangos, vidám társaságot, amit a legkisebbek alkottak, nem volt könnyű túlkiabálni, de szerencsére a játékos tanulás lekötötte őket. A program lezárásaként zászlólevonás következett, majd elköszöntünk egymástól.

Sajnos a világban zajló események miatt nem tudtunk kimenni újra a cserkészparkba. Amíg az otthonainkba vagyunk kényszerítve, habár a filozófiánk alapját képező természetközelség most nem megvalósítható, korosztályonként különböző feladatokkal töltjük ki az időnket. Népdalokat tanulunk, online tartjuk aktívan a cserkész közösséget és nagyon várjuk, hogy a pálmafák alatt együtt lehessünk megint.