A HubArt Londoni Magyar Társulat erőfeszítéseiről
Londonban, a Finsbury Parktól nem messze – mindössze negyedórányi járásra – tartja heti rendszerességgel próbáit és munkamegbeszéléseit az a kis londoni színtársulat, amelyet már megismerhettünk a Voila! 2024 színházi fesztivál kapcsán.
Ez a valamivel több mint tíztagú kis színtársulat, a HubArt Londoni Magyar Társulat, egész évben azon dolgozik, hogy a londoni és London környéki magyar közösség és közönség számára olyan saját darabokat írjon, rendezzen és adjon elő, amelyekben egyrészt az anyaországi történelmi, kulturális és szociokulturális elemeket és folyamatokat dolgozzák fel, másrészt a diaszpórában élő – ezen belül is az Egyesült Királyságban új otthont kereső – magyar emberek életkörülményeit, érzéseit, esélyeit, küzdelmeit és kételyeit jelenítik meg.
Készülő új darabjukban egy tradicionális szabályok mentén működő család száz évét felölelő – a 19. és 20. század jelentős történelmi eseményei mentén zajló – fejlődését láthatja majd a közönség, ahol az újabb generációk tagjai megtörnek bizonyos családi hagyományokat, kilépnek a konvencionális keretekből, felismernek és megoldanak bizonyos transzgenerációs traumákat.
A történet struktúrája sem szokványos: tartalmi elemei egyrészt emocionális-mentális síkon mozgatják a nézőt, másrészt történelmi, harmadrészt szociálpszichológiai, negyedrészt pedig a kulturális örökség aspektusából mutatják be az adott család tagjainak vívódásait és útkeresését, egészen a megoldások lehetséges alternatíváinak bemutatásáig.
Külön értéket képvisel számomra, hogy a bemutatókat követően közönségtalálkozóra kerül majd sor, ahová a traumafeldolgozásban jártas szakembereket is tervez meghívni a társulat, így a nézőknek lehetőségük lesz beszámolni az előadás által kiváltott élményeikről, érzéseikről. – De ezek egyelőre tervek; jelenleg a színdarab jeleneteinek tökéletesítése és a produkcióhoz kapcsolódó pályázat írása zajlik.
Hálás vagyok azért, hogy lehetőségem volt betekinteni ennek a színdarabnak a születésébe, mert a történet összeállításának, a struktúra kialakításának, a dramaturgiai elemek megjelenítésének minden lépése új ismereteket adott számomra. Ezzel együtt elmondhatom, hogy a társulat tagjaival való munka mindig kellemes, pozitív energiákkal teli atmoszférában zajlik!
A non plus ultra ebben a helyzetben az, hogy a HubArt mindenféle külsőségek nélkül, önkéntes tevékenység keretében végzi munkáját, ugyanakkor egyszerre őriz meg régi hagyományokat és teremt újakat a magyar kultúrához kapcsolódóan.
Türelmetlenül várom a bemutatót, amelyre 2025 júniusában kerül sor!
A HubArt Londoni Magyar Társulatról az alábbi linkeken szerezhető további információ:
https://www.facebook.com/HubArtTheatre/
https://www.instagram.com/hubart_theatre_company/?hl=hu
