100 éve született Forrai Katalin, Kodály Zoltán tanítványa, zenepedagógus. 2026 tehát fontos év a Ringató életében, hiszen az alapító Grállné Gróh Ilona az ő tanítványa volt. Így a Ringató foglalkozás vezetői lényegében lánc szerűen rendkívül közel érezhetik magukat Kodály Zoltán és Forrai Katalin munkásságához. Az emlékévet már a Ringató logóján is megjelenítették. És egész évben készülnek különböző kiállításokkal, konferenciákkal és koncertekkel az érdeklődők és ünnepelni vágyók részére.
De mi is az a Ringató? Fodor Orsolya Katalinnal beszélgettem el egy rövid interjúban arról, hogy mi is ez a program, ő hogyan vált foglalkozás vezetővé Bécsben az AMAPED-ben és, hogy mi motiválja őt alkalomról-alkalomra, hogy ilyen fantasztikus, energikus foglalkozást tudjon tartani.
Mesélnél nekünk kicsit a Ringató programról?
Ez egy művészeti nevelési program, családoknak, akik három év alatti gyerekeket nevelnek. És az a célunk hogy a családoknak, az anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek mintát mutassunk arról, hogy hogyan tudják az életüket a zene által gazdagabbá tenni. Hogy otthon a gyerekkel játszva, együtt zenélve megkönnyítsük nekik a kapcsolódást, legyenek értelmes időtöltéseik. És nem utolsósorban megtanulhassa a gyermek a saját zenei anyanyelvét is. Mert nem csak az anyanyelvét tanulja a családban a gyermek, még mielőtt bekerül az óvodába, hanem a zenei anyanyelvét is.
Grállné Gróh Ilona, az alapítónk, úgy szeretné hogy a Ringató foglalkozás 80 százalékban magyar népzenéből álljon, legalábbis az elején, hogy a gyerek ismerje meg, hogy mi az, ami a magyar népzenét különlegessé teszi, hogy utána legyen egy füle arra hogy, hogy ez most a miénk vagy ez valami más. A maradék 20 százalékba kerülnek a komponált gyerek zenék és más népek dalai. Ez azt is jelentheti hogy más népek népzenéje magyarul. Ezért Grállné Gróh Ilona sokat szokott kérni fordítást is mai kortárs költőktől, úgyhogy nem csak gyűjtő meg népszerűsítő munkát végez, de aktívan is tesz azért, hogy legyenek új dalaink, amiket szívesen éneklünk.
Hogyan találtál rá? Vagy, hogyan talált rád a lehetőség, hogy Ringató foglalkozásokat tarts?
Az egyik tanításom útján kerültem ebbe bele, mert az egyik tanítványom akit németre tanítottam, felnőttoktatásban, ők kiköltöztek Ausztriába. És ő hallott erről a Ringatóról Magyarországon és úgy gondolta, hogy ez neki jó lenne hobbinak mondjuk. Szeretett volna valamit visszaadni a magyar közösségnek. És legelőször én a Ringató szót és, hogy mi ez, akkor láttam, amikor neki kellett magyarról németre lefordítani az önéletrajzát. Abban benne volt hogy elvégezte ezt a Ringató tanfolyamot. És ehhez keres most megfelelő helyszínt. Ahhoz, hogy én ezt le tudjam németre fordítani, egyáltalán mi ez a szó, hogy Ringató, ahhoz nekem egyszerűen meg kellett érteni magyarul, hogy miről szól ez a dolog. Gyakorlatilag egy ilyen fordítási feladat kapcsán kerültem először a honlapjukra. És amikor a tanítványom visszaköltözött Budapestre, akkor gyakorlatilag megörököltem tőle a csoportját. Addigra már engem is bevonzott a Ringató. Elmentem Budapestre megcsináltam a tanfolyamot, és átvettem a csoportot. Emlékszem akkor még két hetente szombatonként volt Ringató. Ez azóta eléggé felfejlődött, de hát érthető is, mert nagyon jó és kell ez nekünk ide Bécsbe. Így kerültem kapcsolatba legelőször a Ringatóval és aztán ez szerelem volt első látásra.
Mi motivál téged alkalomról-alkalomra?
Nagyon érdekes hogy mi motivál engem, mert ezen nem gondolkoztam el soha, merthogy nincs szükségem valahogy külső motivációra. Ez belülről jön teljesen. Az egész csoport, meg ahogy működik ennek a dinamikája, ez olyan mint egy párbeszéd. Ugye nem a gyerekekkel foglalkozom elsősorban, hanem a szülőkkel, felnőtt fiatalokkal, legtöbbször anyukákkal. Én viszek nekik egy pár dalt, megmutatom, hogy miről szól ez a dolog, megpróbálok alkalmazkodni az ő igényeikhez is. Van olyan, hogy beviszek egy dalt és azt mondom, hogy ezt úgy hívják, hogy baskíros és anyukának félrecsillan a szeme, hogy hát ő Baskíriában született. És akkor következő hétre viszek neki egy baskír dalt, amit Weöres Sándor fordításában el is tudunk énekelni. Ő pedig mesél kicsit a szülőhazájáról. És mindig van valami ilyesmi. Például, az egyik anyukáról kiderül, hogy fuvolista és megkérem, hogy hozza be a fuvoláját. Nekem van fafuvolám, meg tudjuk mutatni mi a különbség a fém és a fafuvola között. Mindig, mindig történik valami a csoportban. Megünnepeljük a névnapokat és a szülinapokat. Mindig van valamelyik gyereken valamilyen állatos, figurás ruha ilyesmi, akkor azt az állatot megénekeljük. Nem kell motiválnom magam, mert sok az improvizáció, meg sok a játék, és engem rettenetesen feltölt, hogy köztük lehetek. És a babaillat, amikor bemész, hát ez valamilyen csodás. Ezt orvost kéne felírja, hogy ha én nem ezt csinálnám hivatalból, akkor nekem ezt szerintem orvos kéne felírja, hogy hetente egyszer menjek el babákkal énekelni, mert egyszerűen fantasztikus. Ennél jobb mesterséget ki se tudnék találni magamnak!
