Kóstoló a magyar kultúra sokféle kínálatából
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én. Anno azért választották ezt a napot, mivel 1823-ban Kölcsey Ferenc ekkor írta /fejezte be a Himnuszt. Kezdősora - „Isten, áldd meg a magyart!” – hazánk Alaptörvényének első mondata.
A Himnusz a magyar kultúra kiemelkedő alkotása, megzenésített első versszaka egyik legfontosabb nemzeti jelképünk, magyarságunk szimbóluma. Emiatt a Himnusz szövege, zenéje túlmutat önmagán, éppen ezért lehet keletkezésének dátuma a magyar kultúra ünnepe.
A magyar kultúrához tartozik minden olyan anyagi és szellemi érték, szokás, hagyomány, művészet, mely bármely módon a magyar néphez köthető – az ősmagyar kortól napjainkig.
A magyar kultúra emléknapja egy jó lehetőség, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk hagyományainknak, kapcsolódjunk gyökereinkhez, erősítsük a nemzeti összetartozás tudatát. Január 22-én, illetve a hozzá közel eső hétvégéken országszerte, világszerte számos kulturális programot kínálnak / kínálunk, hogy megmutassuk és továbbadjuk kulturális értékeinket..
A Montreáli Magyar Iskolában 2020. január 18-án sokféle módon mutattuk be a magyar kultúra sokszínűségét. Aki ezen a napon részt vett a foglalkozásokon, igazán sok élményben lehetett része.
A napot ráhangoló népi motívumok színezésével, illetve magyar városokat bemutató társasjátékkal kezdték a gyerekek, melyet Thököly Emese és Natali Grimm önkéntes tanárok koordináltak. Ezalatt a háttérben magyar zene szólt. Majd Gergely Katalin, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa elmagyarázta az ünnep jelentőségét, beszélt a magyar himnusz keletkezéséről; bemutatta a magyarság legfontosabb jelképeit: a magyar zászlót és címert, az uralkodói jelvényeket - a koronát, jogart, országalmát, palástot. Ezután háromszor is elhangzott a Himnusz első versszaka: előbb soronként átismételték a már korábban is tanult szöveget, majd közösen mondta mindenki, végül egy kislány hibátlan előadásában hallgatták meg a jelenlévők. (Szívet melengető volt, hogy az a gyerek, aki a közös himnuszmondás alól kivonta magát, utóbb egy személyes beszélgetésben mégiscsak elmondta.)
A nyílt nap kiemelkedő eseménye volt a magyar értékeket bemutató kiállítás megtekintése. Az óvodásoknak Nyitrai Zsuzsa óvónő mutatta be a kiállítást, az iskolásoknak Gergely Katalin tartott „tárlatvezetést”. Ötfős kiscsoportokban lehetett megnézni a magyar történelmet, népművészetet, viseletet, városokat, épületeket felvillantó kiállítást. A fiúk szívesen felpróbálták a kiállított mellényeket, a lányok a pártát, de többen kérdezgettek a kiállított tárgyakról, lapozgatták a könyveket is.
Érdekes mozzanat volt, amikor az egyik magyarul keveset értő gyerek engedély kért, hogy lefotózhassa Petőfi kiállított portréját. Elmondta, hogy egy számítógépes játékban szeretné felhasználni a jellegzetes karaktert. Segítettem neki, beírtam a telefonjába a költő nevét. Arra gondoltam, hogy ha a költészetéről nem is fog sokat tudni, de a játék révén legalább megjegyzi, hogy egy híres magyar személy.
A kiállítás megtekintése után mindenkinek jólesett a zsíros kenyér hagymával, sütemény, üdítő, melyről az önkéntes tanárok és a szülők gondoskodtak.
Szünet után Nyitrai Attila és Emőke Katie vezetésével vidám hangulatú magyar körtáncot tanultak a gyerekek. Aki a Bokréta tánccsoportba is jár, annak könnyen ment a tánc, de aki először próbálta, annak bizony összeakadtak a lábai... Végül a napot egy magyar népmeséből készült animációs film megtekintése zárta.
Összegzésként elmondható, hogy a magyar kultúra sokféleségéből igazi kóstolót kaptak mindazok, akik eljöttek a Magyar Iskola nyílt napjára.
