avagy közös szemeszterzáró nyelvóra Nürnbergben
Nürnbergben a KCSP-s ösztöndíjasok által tartott nyelvtanfolyamoknak még nincs hosszú története, hiszen az elődöm, Juhász Gergely volt az első, aki nyelvtanári tapasztalatait felhasználva ösztöndíjasként ezen a területen is tevékenykedhetett. Mivel Gergő szívesen tartott volna nyelvórákat, a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület felkarolta az ötletet, mentora, V. Zombory Anikó felkereste a kultúrházakat megfelelő helyszín után kutatva, s végül hosszabb szervezési munkának köszönhetően Nürnbergben is elindulhattak a KCSP-s ösztöndíjas által vezetett nyelvtanfolyamok. Én idén folytattam az ő megkezdett munkáját, s mivel jöttek is az elégedett volt és a lelkes leendő hallgatóink, 2019 őszén már 3 csoportot indíthattunk be.
Hamar kiderült, hogy akármennyire is igyekszünk figyelni a tudásszintekre, a csoporttagoknak elég különböző a tudásuk, de igazából a nyelvtanulási igényük is. Van, aki otthon is gyakorolhatná a nyelvet, de nincs ideje rá, van, akinek nincs senki a közelében, akivel a tanfolyamon kívül is kipróbálhatná a tudását. Pedig milyen érdekes lenne azonnal megtapasztalni, hogy vajon az adott nyelvet jól vagy éppen anyanyelvi szinten beszélők is megértenek-e engem, ha már egyszer el akarok sajátítani egy nyelvet!
Ebből aztán meg is született az ötletünk, hogyan tarthatnánk egy rendkívüli nyelvi találkozót az első félévi tanfolyamok végén. Az utolsó alkalommal minden csoport egyszerre volt jelen, így lehetőségünk volt egy közös magyar-német foglalkozást tartani. Készültünk néhány finomsággal, így a cím nem túlzás, mert bár konkrétan puding nem volt, de meg lehetett kóstolni a magyar pogácsát, a német édes sütiket, a sajtos rolót és a cukkini tekercset is.
Ismerős az a szituáció, amikor nyelvórán úgy kell tennünk, mintha egy buliban lennénk, de senkiről nem tudnánk semmit sem és muszáj ismerkednünk? Itt most nem csak úgy tettünk, mintha, hanem tényleg így is volt. Az elején mindenki felállt, körbejárt, próbálta megismerni azokat, akikkel még soha nem találkozott. A magyaroknak csak németül, a németeknek pedig csak magyarul szabadott beszélni. Aztán párokba rendeződtünk, s így kellett különböző beszédszituációkat megoldani, az egyik helyzetben a magyar nyelvet használták a hallgatóink, a másikban németül kommunikáltak. Persze azt mondhatom, szerencsések is vagyunk, mert mindkét nyelven megközelítőleg ugyanazokat a témákat tanultuk. A foglalkozás végén még maradt idő egy kis csoportos szókirakós feladatra, itt is nyelvenként versenyeztek a csapattagok, végül a mindenki által kedvelt akasztófával zártuk a félév utolsó találkozóját.
Azt hiszem, jól sikerült ez a rendhagyó foglalkozás és egész biztosan hasznos is volt. Mindenki élesben kipróbálhatta a nyelvtudását, sőt, úgy tűnt, új baráti kapcsolatok is kezdtek kialakulni. Az egyik páros olyan komolyan vette a találkozó megbeszélése feladatot, hogy egészen konkrétan megbeszélték, hova és mikor mennek kávézni. Még telefonszámot is cseréltek! Hát kell ennél nagyobb siker?!
