Az ünnepség előtt kis előadást tartott a gyerekeknek a huszár egyenruha részeiről és funkcióiról. Tátott szájjal hallgatták, majd aki figyelt és helyesen tudott válaszolni egy kérdésre, kézbe vehette a kardot, fejére került a csákó és a vállára a nehéz mente. Orbán Csaba, a 45. számú Fekete István cserkészcsapat parancsnoka Petőfi Sándor Kutyák, és Farkasok dalával kezdte az ünnepséget, biztatva a hallgatóságot az összehasonlításra, a sorok mögötti tartalom értésére. A farkasok dalának záró sorai mindent elárulnak:
„Itt kívül a hideg, az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk kínoz kegyetlenül;
S amott a harmadik: A töltött fegyverek.
A fehér hóra le piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk s átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…De szabadok vagyunk!”
Az ünnepség ünnepélyes bevonulással, a zászlók elhelyezésével és a kopjafa koszorúzásával kezdődött. A tisztelet virágainak elhelyezése után egy kis előadás következett a huszárokról, hazáról, forradalomról, szabadságról. A műsor csodálatos volt. Cserkészek, gyerekek és felnőttek mondták el a forradalmat és a szabadságharcot idéző verseket, a forradalom eseményeit. Közben közösen énekeltük a Kossuth és huszár nótákat. Az ünnepség után még egy koszorúzásra került sor, West Seattle-ben, az öböl partján elhelyezett Szabadság szobornál is megemlékeztünk a hősökről, tisztelegtünk a forradalom emléke előtt. Pár nap múlva a huszárok visszavonulót fújtak és visszatértek Magyarországra, de úgy hiszem mindenkinek egy emlékezetes ünnepség volt.
