A cserkészek ezúttal a honfoglalás idejébe repültek vissza, mely során a cserkészvezetők által eljátszott 7 vezér irányításával megtaláltuk a Kárpát-medencét, majd el is foglaltuk azt. A tábor 22 résztvevője 5 őrsbe csoportosult: a Csatacsillag őrsbe, a Kelevész őrsbe, a Fokos őrsbe és az Ostor őrsbe. A tábor éhségcsillapító feladatait pedig az ötödik, Konyha őrs látta el, amit ezúttal is köszönünk.
A nagy távolság kissé kalandosabbá tette az érkezést, melyet a szeszélyes brazil időjárás sem segített ki, de a cserkészeknek a szitáló eső dacára sem jelentett problémát felverni a sátraikat. Mivel a tábort több kiscserkész is már zöld nyakkendő birtokában remélte elhagyni, a pénteki nap folyamán tartottunk egy intenzív ismétlést a szükséges jártasságokból, mint a cserkészcsomók, sípjelek, útjelek, cserkésztörvények, magyar földrajz és történelem, valamint a magyar Himnusz. A napot nem is tudtuk volna tökéletesebben lezárni, mint egy jó hangulatú tábortűzzel.
Szombaton jött a tényleges Honfoglalás, mely nem ment olyan könnyen, mint azt sokan hitték. A festői szépségű minasi hegyek (azaz Kárpátok) előtt, számháborúval kellett legyőzni a már Kárpát-medencében tanyázó avarokat. Délután kézműveskedtünk, majd a novemberi hőségnek hála egy kis vizesprogram is belefért a napiparancsba. Először csapatokra osztva vizeslufi-csatáztunk, és akinek ez sem volt elég becsobbanhatott a jéghideg hegyi patakba. A vacsora után tábortűz következett, melyet szórakoztató tábortűzi számok kísértek. Az éjszaka folyamán öten cserkészfogadalmat tettek és zöldnyakkendőssé váltak, megkoronázva az ezt megelőző hosszú és kitartó munkájukat.
Számomra nagyon nagy élmény volt a tábor, és szerencsésnek érezhetem magam, hogy felvidéki cserkészként jelenleg a São Pauló-i 13. sz. Szondi György cserkészcsapat tagja lehetek. Ez az itt töltött immáron félév is azt bizonyítja, hogy a magyar cserkészet egy hatalmas család, és legyünk 12 vagy 12 ezer kilométerre távol otthonunktól – ugyanazoknak a népdaloknak, játékoknak és vicceknek hála, perceken belül testvérek között érezhetjük magunkat.
