A Zacc Színpad színjátszó kör hivatalosan még nem bejegyzett magyar egyesület Berlinben, de több, mint egy éve kezdtek el rendszeresen próbálni. A Zaccot az Okuláré nemzetközi, felolvasó projektben résztvevők alapították. Már nyolc éve vesznek részt aktívan ebben a projektben. A csoport tagjai különböző színházi, táncos háttérrel rendelkeznek, de van olyan is, akinek nagyon új a színházi közeg. A felolvasóesteken kívül két magyar gyermekeknek szóló darab szerepel jelenlegi repertoárjukban.
Több nyitott műhelyt is szerveznek, és most júniusban felkértek, hogy megtartsam meg ezt az otthonról szóló workshopot. Örömmel készültem erre az alkalomra, hiszen ez a téma mindig is foglalkoztatott, és persze most, költözés előtt, újra előkerült. Ezek a kérdések jutottak először eszembe: OTTHON. Kinek mi? Kinek hol? Kinek mennyi? Kinek van. Kinek nincs… Azt tudtam, hogy a külhoni magyarok inkább több otthont tartanak számon, hiszen a jelenlegi lakhelyüket és a szülőhazájukat is annak tartják, és még az a generáció is második otthonának nevezi Magyarországot, aki már nem ott született.
Annak érdekében, hogy még mélyebben tudjunk ezzel a kérdéskörrel foglalkozni a drámapedagógia eszközeit hívtam segítségül, kifejezetten külhoni magyar résztvevőkre írtam a foglalkozástervet. Egy Amerikában élő magyar család történetével játszottunk, és beszéltünk azon keresztül honvágyról, munka és magánélet viszonyáról, ingázásról, identitásról, hazáról. A foglalkozáson többnyire a Zacc Színpad és a Berlini Fonó Néptáncegyüttes tagjai vettek részt. Jó volt látni, ahogy összeér a két közeg ezen a workshopon.
Köszönöm a lehetőséget és minden résztvevőnek a közös játékot!
