Három a magyar igazság
Erre a kirándulásra eredetileg áprilisban került volna sor, de a nagy havazás miatt lemondták. Második időpont májusban lett volna, de az ivóvíz szennyezettsége miatt újra le kellett mondani. Harmadjára viszont már nem szólt közbe semmi.
A Hunok hazát keresnek
Minden kirándulásnak, táborozásnak van egy keretmeséje. Sokszor a cserkészcsapaton belül írják meg ezeket a kerettörténeteket. Idén a kerettörténet a Hunok útra kelnek témakör volt. Gyakran ez a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) akadályversenyének is a keretmeséje. Ezt az akadályversenyt Fillmore-ban tartják a Háborús Hősök emléknapja (Memorial Day) hétvégéjén. A chicagói gyerekek a nagy távolság miatt nem tudnak oda elmenni, így ezen a kiránduláson pótolhatták ezt a hiányt. A táborban 8 őrs vett részt. A nagycserkészeknél 5 őrs található, 2 fiú és 3 lány őrs, a kiscserkészeknél pedig vegyes őrsöt is kellett kialakítani.
Egy nap a Cserkésztáborban
Reggel ébresztő, torna, mosakodás, zászlófelvonás, a jelszó kihirdetése és megbeszélése. Az első nap jelszava „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát” volt. A második nap a „Száll a madár ágról ágra, száll az ének szájról szájra” gondolatra épült, mert fontos megtartani hagyományainkat, énekeinket és szokásainkat, és azokat tovább kell adni. Nem véletlen, hogy ezek a cserkészek messze az óhazától is beszélnek magyarul. Ez kitartó munka eredménye. Ehhez kapcsolódott az utolsó napi jelszó, ami főleg a vezetőkhöz szólt: „Munka után édes a pihenés”.
A napi jelszó után a parancsnok felolvasta a napirendet és átadták a szolgálatot. Ezt követte a reggeli, majd a délelőtti őrsi foglalkozások. Az őrsök felelevenítették a korábban tanultakat és újból ismerkednek egymással, mivel a nyári szünetben nem biztos, hogy találkoztak. Utána az egész tábor részére közös játék következett. Az ebéd utáni délutáni őrsi foglalkozáson új anyagot tanultak. Iskolaidőben csak kéthetente van cserkészfoglalkozás, és azokon az összejöveteleken nagyon nehéz elsajátítani a cserkésztudást. A kirándulás ezért nagyon fontos a gyerekeknek, mert a szabadban gyakorolhatják a tanultakat. Az évközi cserkészfoglalkozásokon a teremben is lehet csomózni, de kint, a szabadban sokkal hatékonyabb és természetesebb.
Az őrsi foglalkozásokat követte az akadályverseny. Ezen különböző állomások voltak, mint pl. cserkészismeretek, térképészet, elsősegély, becslés, rovásírás, játékok stb. Minden őrs különböző próbaponton dolgozott, és ott bemutathatta tudását. Nem az volt a lényeg, hogy ki nyer, és ki ér el magasabb pontszámot. A legfontosabb az volt, hogy élvezzék a tevékenységet, és megtapasztalják, hogy a szabadban mi mindent lehet csinálni elektronika nélkül. A nagyoknak, a Gyöngyvirág, a Kamilla és a Bagoly őrsnek a főzés volt a nap fénypontja. Még nem főztek együtt sosem, ezért kihívás volt számukra, ugyanis ez a tevékenység is építi az őrsi és csapatszellemet.
Az esti tábortűz mindig csúcsa a napnak. Akkor a gyerekek éneklés mellett vidáman elszórakoznak. Ha esetleg nem ismerik az egyes dalokat, azokat is dúdolják, lassan belejönnek az éneklésbe, emlékeznek arra, hogy „ezt már hallottam valahol”. A chicagói Cserkészcsapat idén már részt vett a Fillmore-i Dobó és a Minta táborban. Ugyanezeket a népdalokat, énekeket hallhatták már ott is. A tábortűz után zászlólevonás és takarodó zárta a napot.
A chicagói őszi kiránduláson kiscserkészek is részt vettek. A kisebb gyerekek este igen szomorúan mentek haza, ők is szerettek volna a táborban aludni. A szervezők felnéztek rájuk, mert nem ijedtek meg a táborozástól.
A táborban a gyerekek magyarul beszéltek, ami a szülők nagy erőfeszítésének is köszönhető, mivel a csapat tagjainak több mint fele vegyes házasságból való, és a vezetők java része is amerikai születésű. Chicagóban hivatalosan még nem kezdődött meg a cserkészév, ezentúl azt tervezik, hogy egy kirándulással kezdik meg az új cserkészévet, persze az időjárás függvényében.
A cikk Jókay Jutka cserkésztiszt és a chicagói Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat parancsnoka elbeszélése alapján íródott. A képeket Bhuiya-Taksás Nóra és Stétz Andrea készítették.