Búcsú Nürnbergtől
Az utolsó szolgálati napomon volt Nürnberg legnagyobb magyar rendezvénye, a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület által szervezett 4. Nürnbergi Magyar Nap. Több mint 500 magyar, közel 50 önkéntes segítő és megannyi nagyszabású kulturális és kulináris kínálat várt azokra a gyerekekre és felnőttekre, akik ellátogattak a nürnbergi Thomaskirche templomkertjébe.
Az első nagyszabású magyar programomon, a 2018. szeptemberi szüreti bálon még csupán annyit láttam a helyi magyar életből, hogy sok magyar él Nürnbergben, szerte a Kárpát-medencéből. Az utolsó programon pedig ezektől az emberektől már úgy váltam el, mint régi barátoktól és ismerősöktől.
A nürnbergi magyar közösségek színe-java tiszteletét tette, és a munkából is kivette a részét ezen a nagyszabású rendezvényen: a baba-mama klub, az ovis csoport, a gyerekcsoport tagjai, a cserkészek, a citerások, a néptáncosok, a lángossütők, a kolbászsütők, a kürtőskalács-sütők, a harmonikás, a hangosítók, az italpultok mögött álló és a berendezést fel- és leszerelő önkéntesek. A precízségükért méltán híres németek is megirigyelhették volna az egy célért odaadással és nagy összehangoltsággal dolgozó magyarokat: minden a helyén volt.
A színes programból mindenki találhatott magának kedvére valót. A legkisebbekkel és szüleikkel Sándorné Krizsán Ildikó óvodapedagógus énekelt és mondókázott, miközben a nürnbergi cserkészek játszottak a nagyobb gyerekekkel. A gyerekcsoport kézműves standjánál többek között a nemezelést próbálhatták ki a fiatalok, de az arcfestés – mint mindig – most is nagy sikert aratott. A szülők pedig a magyar bolhapiacon válogathattak a magyar nyelvű könyvek közül. Később a népzene és a néptánc vette át a főszerepet. Először a Nürnbergi Magyar Citerazenekar közreműködésével és Körtvélyesi Anna néptáncpedagógus vezetésével élőzenés gyerektáncházon ismerkedhettek meg a gyerekek a pünkösdi népszokásokkal és a magyar néptánc alapjaival, majd a nürnbergi Tűzvirág Néptánccsoport magyarlapádi táncbemutatója következett. Végül egy jó hangulatú felnőtt táncház vette kezdetét. A nap folyamán Szabó Róbert kántor és zenetanár kísérte harmonikával a magyar népdalok és nóták kedvelőit. Sötétedéskor is a jókedvű magyarok éneke zárta ezt a jó hangulatú napot.
Megannyi szép és sikeres rendezvény után a legnagyobb magyar program egyben a búcsút is jelentette számomra. Kilenc hónapnyi megfeszített munka után elbúcsúztam a tanítványoktól a hétvégi magyar iskolában, a tanítványoktól a nyelvtanfolyamaimról, az egyesület kötelékében működő számos csoportosulástól, akikkel ősz óta valamilyen formában együttműködtem. A búcsú önmagában nagyon megható volt, de amikor meghallottam, hogy az egyesület önkéntesei még rólam szóló dalt is költöttek, amit elő is adtak, már nem bírtam tovább. Sírtam. Ilyenkor érzi az ember, hogy kemény 9 hónap volt, de megérte. Most talán búcsúzni kell, de nem végérvényesen, mert a kötelékek megmaradnak. Ég veled Nürnberg, hamarosan újra találkozunk!
