A Nürnbergi Magyar Gyerekcsoport meghívására Nürnbergbe is megérkezett a magyar gyerekekhez a Mikulás.
A Nürnbergi Magyar Gyerekcsoport megalakulásának kezdetén a helyszínek biztosítása még kisebb gondot jelentett, de a tapasztaltabb anyukák segítségével hamar sikerült megoldást találni. Mindig azzal a szándékkal találkoztak, hogy kis magyar nyelvi szigetet nyújtsanak a német óvodába és közösségbe járó gyerekek számára. Nyitott program volt, lehetőséget adva a családoknak, hogy találkozzanak és barátságot köthessenek. A programokat előre megtervezték, így minden alkalom egy kreatív és egy éneklős részből állt.
Az első évben 1 vagy 2 havonta tudtak találkozni. Egy évvel később beindult a hétvégi magyar iskola is, ami további lehetőséget nyújtott a magyar családoknak a nyelv gyakorlására és tanulására. Így adódott, hogy a gyerekcsoport inkább a kisebbecskék találkozó fórumává alakult át. Nagy szerencsének mondható, hogy mindig akadt és a mai napig is akad lelkes szervező, aki a gyerekekkel szívesen foglalkozik. Így Zombory Anikó egyesületi elnök is, aki hosszú éveken át terelgette a csoport útját. Szervezett tánc foglalkozásokat, ringatós alkalmakat, Gryllus koncertet és még sorolhatnánk.
A Gyerekcsoport legkedveltebb programja kétségkívül a „Magyar Mikulás Ünnepség”. Minden évben közel 80 gyermek jön el a nürnbergi és Nürnberg környéki magyar közösségből. A rendezvény előkészítése már jóval korábban megkezdődött, összeültek a szervezők, köztük jómagam is, majd a nagy napig még több önkéntes is csatlakozott, így minden feladatra akadt jelentkező. A program nyitása előtt összegyűltek a segítők, feldíszítették a termet, a kézművesek előkészültek asztalaikon, a büfé felkészült a sütemények fogadására, az első érkezőket pedig már teljes pompában várták a szervezők.
A program elején kézműves foglalkozásokon lehetett részt venni három helyszínen. Mindenhol nagy volt az érdeklődés, sok-sok gyermek készített csörgőt, szarvasocska díszt, színeztek, papírból mikulás fejet ragasztottak vagy éppen animációs játék készítésével foglalhatták el magukat. A legkisebbek egy nagy szőnyegen játszhattak egymással vagy szüleikkel. Természetesen mindeközben a büfének is nagy sikere volt.
Egy visszatérő kérdés már ekkor sokszor elhangzott: „Mikor jön a Mikulás?” A délután folyamán kicsit megmozgattam a gyerekeket, összegyűltünk, körjátékot játszottunk, a „Bújj, bújj zöld ág” sokaknak tetszett, énekeltek, kaput tartottak, bújtak. Ekkor már együtt volt mindenki, a gyermekek, és a szülők is mikulás dalokat énekeltek.
A hívó dallamokra meg is érkezett a Mikulás. Nagy út volt mögötte, igen elfáradt, így a krampuszok először leültették a számára előkészített kényelmes székbe. Zsákja tele volt, ahogy megénekelték, és míg pihent, nagy örömmel fogadta a verseket, rajzokat, énekeket. Végül elérkezett a nagy pillanat, előhúzta zsákjából az első, második... sokadik, csomagot, egy gyermek sem maradt ajándék nélkül. Távozásakor is énekeltek a gyerekek, de bizony ekkor már sok apróság inkább a csomagja kibontásával volt inkább elfoglalva.
A nagy izgalom után még lehetett folytatni a kézműveskedést, ki lehetett próbálni az új játékokat. Jó élmény volt beszélgetni sok olyan szülőnek, felnőttnek, akik ismerték egymást vagy éppen most ismerkedtek meg, de ritkán adódik alkalom a találkozásra. A gyerekek között is születtek barátságok, erre az estére legalábbis, jó volt együtt játszani.
Az est végén nagyon szélsebesen zajlott az elpakolás, sok segítővel, gyorsan rend lett. Fáradtan, de nagy élménnyel gazdagabban indult haza mindenki, köszönetet mondva egymásnak.
