Az Árpád Idősek Otthona egy magyar idősgondozó intézmény Wantirnában, Melbourne egyik zöldövezeti külvárosában, 1994-ben épült. Az otthon 60 szobával és 11 önálló lakással áll az idős emberek rendelkezésére.
Az idősotthonoktól elvárható szolgáltatások mellett az otthon magyar nyelvű könyvtárat is biztosít a bent élőknek. Sok magyar ápoló, gondozó dolgozik az intézményben. Ezen túl az Árpád Idősek Otthona gondot fordít arra is, hogy az ott élők ne szakadjanak el a magyar hagyományoktól, ezért magyar konyhában tudnak étkezni és rendszeresen megünneplik a magyar ünnepeket. Az otthonban élők szórakoztatásáról is gondoskodnak rendszeres kirándulásokkal és sok magyar nyelvű rendezvény, program szervezésével.
Párommal, Kiss Gergely ösztöndíjassal mi is az Árpád Otthon területén lakunk, így rögtön megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy szeretnénk egy néptáncbemutatót tartani az itt élő idősek számára. Kőszegi Blankával - KCSP-s társunkkal, aki az Árpád Otthonban teljesít szolgálatot - a kialakult járványra való tekintettel egyeztettünk ennek lehetőségeiről. Először az online adás jutott eszünkbe, de mivel nem megfelelő minőségű az internet kapcsolat, így féltünk tőle, hogy megszakadna az adás. Végül az Idősek otthona vezetőjével egyeztetve engedélyt kaptunk rá - mivel mi is az otthon területén lakunk, - hogy kint az udvaron tartsuk meg műsorunkat, az idősek pedig két turnusban, egymástól megfelelő távolságba leültetve nézzék. Ebben a formában minden biztonsági előírást és szabályt be tudtunk tartani.
Április 15- én szerdán került sor a bemutatónkra. A délelőtt folyamán Blankával megnéztük a helyszínt, egyeztettünk a műsor menetéről. Az otthon dolgozói meglepetésnek szánták a műsort, nem mondták el a lakóknak, hogy néptáncbemutatót fognak látni, csak annyit, hogy színházi előadás lesz. Az első bemutató délután fél háromkor, a második pedig három órakor kezdődött. Nagy öröm volt mindenki számára, hogy az idősek alkalomhoz megfelelően, szépen fel voltak öltözve, mintha tényleg színházba mentek volna.
Igyekeztünk változatos műsort összeállítani, amely három tájegység táncaiból, illetve énekeiből állt. Elsőként a Dunántúlra kalauzoltuk el nézőinket, somogyi karikázó dalokat hallgathattak meg, majd ezt követően kanásztáncot, lassú és friss csárdást láthattak. Ezt követően Szeged környéki dél- alföldi táncokból adtunk ízelítőt, végül pedig Erdélybe, Kalotaszegre “látogattunk” el. Egy hajnali éneket követően legényest, csárdást, és szaporát adtunk elő.
Az összeállítás nagyon tetszett a nézőknek és a dolgozóknak. Sok apró kis történetet meséltek az idősek a táncok között, amik az ő fiatalságukat idézték fel. Ebből a sok kis felelevenített történetből kiindulva, szeretnénk a későbbiekben interjút készíteni az itt élőkkel. Számos ötletünk van még, így reméljük lesz alkalmunk hasonló, táncos és néprajzi tematikájú előadásokat tartani.
