Egy valami hiányzott még a közösség életéből: a néptánc, hiszen ilyen eseményt még nem rendeztünk és nem is volt rá alkalom. Azonban szerencsére a dolgok összeálltak és sikerült az első magyar néptánc órát megcsinálni, amelyhez a Nagykövetség biztosította a helyet.
Egy rövid bemutatkozás mindenkitől, majd egy bemelegítés, a tánc vizualizálása, majd gyakorlása. Valahogy így nézett ki az a bő egy óra, ahol a szatmári táncoknak az alapjait tanultuk meg.
A magyar közösségben szerencsére volt egy lány, aki gyerekkora óta foglalkozik ezzel, így a tanárral nem voltak gondok. Velünk annál inkább, hiszen egyikünk sem csinált ilyet előtte. Bele kellett rázódni. Azonban jól magyarázott Romina, így mindenki gyorsan vette az akadályokat. Párban és csoportban is volt gyakorlás. Az alaplépéseket az óra végére mindenki ügyesen sajátította el.
Bár versenysportból jövök, bevallom, hogy ez nagyon durván kifárasztott. Egészen elképesztő erőbevitelre van szükség a néptáncosoknak. Azt is megtudtuk, hogy ők reggeltől estig tudják ezt csinálni.
Minden tiszteletem az övék.
Az óra után pedig ott helyben együtt ebédeltünk, ahol egy jó magyaros paprikás krumplit próbálhatott ki a perui magyarság kis része.
