Először is: nem volt iskolán belül szavalóverseny. Szavalóestet tartottunk, ahol kicsit szabadabban, kicsit könnyebben lélegezve mondhatták el a gyerekek a szavalatokat. Barátságos, feszengéstől mentes légkört szerettünk volna teremteni, hogy érezzék, mindenki nyertes, aki megtanul egy magyar verset, hiszen azt nem a zsűrinek, hanem magának tanulja meg.
Az ötlet meghozta gyümölcsét, idén legnagyobb örömünkre minden egyes diák kiállt szavalni. Volt olyan, aki csak négy sort mondott, de ez a négy sor neki, aki mondjuk most kezdte a magyar nyelv tanulását, hatalmas lépés. Idén senki sem félt attól, hogy a zsűri esetleg lepontozza, vagy hogy másik diáktársa jobban szerepel. Nem könnyű félszáz ember előtt dobogóra állni és felmondani a verset, az izgalom megmaradt, de a feszültség és a nyomás csökkent. Ráadásul ez évben először biztosan mindenki aranyéremmel tért haza.
A második meglepetés ugyanis a díjazásban volt. „Idén Arany-év van, kapjon mindenki aranyérmet!”- gondolta a tanári kar, és így is lett. Mindenki kapott aranyérmet, mindenkit elismertünk azért, hogy megtanult egy verset és ki mert állni, el merte mondani közönség előtt. Arany János, iskolánk névadója hozta magával az aranyérmek ötletét, az idén kétszáz éve született költő emlékére tartottuk szavaló estünket. Készítettünk plakátokat az idézeteivel, bátorítottuk a gyerekeket, hogy Arany-verset válasszanak, sokan így is tettek.
A „szülinapos” költő emlékére még két meglepetéssel készültünk. Véletlenszerűen négy szülő széke alá Arany által írt születésnapi köszöntőket ragasztottunk és ezeket fel kellett olvasniuk. Így ők is szerepeltek, nem csupán a gyerekek. Az utolsó nagy attrakció pedig egy száz szeletes, Arany képével díszített torta volt. Mert hát nem is születésnap a születésnap torta nélkül. Mikor betolták az édességet a sorok között, a vendégek nem győzték fényképezni. Templomba vonuló menyasszony szokott olyan hálás pillanatokat bezsebelni, mint amiket az Arany torta kapott.
Szép és megható volt az idei szavaló est. Vendégek is verseltek az óvodástól a felnőttig, és minden egyes diákunk felállt a dobogóra. Nem számít, hogy negyven, vagy négy sorért, ha ez a négy sor elindít az úton, hogy szeresd a magyar nyelvet.
