A legtöbb fellépő az óvodás csoportból került ki, a 3-4 éves gyermekek bátran színpadra álltak, hogy megmutassák, mit is tudnak. Volt, aki néptánc tudását mutatta be, voltak akik a legnépszerűbb gyermekvers költők irományait adták elő. Olyan klasszikus verseket hallhattunk, mint az Anyám tyúkja Petőfi Sándortól, vagy Weöres Sándor és Devecsery László költeményeit, de volt olyan család, amely az igen csak modernnek számító Bartos Erikától választott művet.
Az iskolás korosztály szintén lelkes verstanulónak mutatkozott, Petőfi Sándor Nemzeti dal és Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én… c. versét is meghallgathattuk. Voltak olyan gyermekek, akik nemcsak elmondtak, de el is játszottak egy művet, éppenséggel Arany János Fülemile c. történetét. A zenés- táncos fellépésekből itt sem volt hiány, sőt az iskola pár tanulója a hangszertudását is megmutatta.
Az iskola tehetségkutatójának fontos szerepe van, hiszen ösztönzi a gyermekeket, hogy a hétvégi foglalkozásokon kívül, önszorgalomból kutassák és tanulják a magyar kultúra szegleteit. Elmondható, hogy minden gyermek, aki időt és energiát nem sajnálva készült a fellépésre, nem csak a megtanult verssel vagy dallal lett gazdagabb, de megmutatta, hogy ő több ezer kilométerre Magyarországtól is fontosnak tartja a magyar hagyományok és kultúra ápolását.
