2006 óta áll a kórházban a Rieger Tibor által készített szobor, kiemelt helyen az aulában. Ezen a helyszínen gyűlnek össze a Hercegprímás bécsi tisztelői az évenkénti megemlékezésre és koszorúzásra 2011 óta. A rendezvény elején Ripka János Haydn 13. szimfóniájának 2. tételét játszotta el csellón, Ablonczy Bertalan kísérte zongorán. A megemlékezésen részt vett Ugron Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete, a Mindszenty Alapítvány megbízott társelnöke is. Az egybegyűlteket magyarul és németül is köszöntötte, mert a koszorúzásra – mint általában – osztrák vendégek is érkeztek. Ünnepi beszédet Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány képviselője, a szenttéavatási eljárás vice-posztulátora mondott. Idézte az „Inside the Vatican” (A Vatikánon belül) amerikai katolikus havilapot, amely Mindszenty bíborosról írva emlékeztetett az idei év nagy eseményére, hogy február 12-én Ferenc pápa elismerte az erények hősies fokon való gyakorlását. Ez azt jelenti hogy immár hivatalosan is Isten tiszteletreméltó szolgájának nevezhetjük Mindszenty bíborost.
Fontos lépés ez a boldoggá avatás felé. Erről a régóta várt eseményről a nemzetközi sajtó is megemlékezett, és a sikert Mindszenty bíboros nagy és fényes napjának nevezte. Kovács Gergely ünnepi beszédében hangsúlyozta: "Bár valóban nagy öröm a pápai elismerés, de az ő nagy és fényes napja itt, az Irgalmasok Kórházában volt, 1975 május 6-án, amikor földi életútja befejeződött, amikor találkozott az Ő Mesterével, akinek sorsában osztozott, és akinek kegyelméből élt."
A szónok utalt az idei év hármas évfordulójára:
1919: amikor a rendőrség február 9-én letartóztatta, mert egy veszélyhelyzetben is kiállt a rábízott közösségért, többféle fórumon kifejtette a keresztény értékeken nyugvó politika eszményeit és céljait
1944: püspökszentelése, amikor amellett, hogy elnyerte az egyházi rend teljességét, egy új életprogramot is kapott, hogy legyen atyaibb, amit komolyan megszívlelt és ez életszentségének kiteljesedését szolgálta.
1949: a kirakatper, ahol az utolsó szó jogán mondott beszédét a bíboros imádságos szavakkal kezdte. Krisztus békéjét hirdette, a legnagyobb üldöztetés idején is Krisztusról tett tanúságot: „Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra, Uram adj békét ezekben a napokban. Milyen érdekes, hogy a zsoltáros nem a közeli vagy távoli jövőben kéri a békét, hanem ezekben a napokban. Ezt a békét kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is.”
Meghurcoltatását is méltósággal viselte, nem alkudott meg a kommunista rendszerrel. Egész élete, munkássága a szentség jegyében telt, akkor is, amikor újabb, egyre nehezebb utakra szólította őt az Isten. Utolsó szavai is erre utaltak a kórházban, amikor azt mondta „készen állok”.
Völner Eszter az A fényes nap immár elnyugodott című népénekkel emlékezett meg az Istenbe vetett hittel és Isten, Egyház, Haza iránti végsőkig való hűséggel elhunyt Mindszentyről.
Dr. Nagy Andor bécsi magyar nagykövet nevében Bárány Anzelm, a Collegium Hungaricum igazgatója koszorúzta meg a szobrot. Őt követően a Központi Szövetség, a Kaláka Club, a Mindszenty Alapítvány, és a Collegium Pázmáneum képviselői helyezték el a tisztelet koszorúit. Az ünnepség végén közösen imádkoztak a jelenlévők a bíboros boldoggá avatásáért, majd a Boldogasszony anyánk és a Himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.
