Migráció – Gondolatok Európa védelméről
Témájuk szerint aktuális, és szakmai szempontból is igen értékes, tartalmas könyveket mutattak be 2018. február 17-én este a Pázmáneumban.
Varga János rektor köszöntötte az előadókat, majd rövid bevezetőjében felidézte az Ószövetség tanítását a felebaráthoz, a prozelitákhoz, az istenfélőkhöz és az idegenekhez való hozzáálláshoz, valamint arra, hogy Jézus tanítása szerint felebarát mindenki, aki rászorul a segítségre. Rektor atya hangsúlyozta: mivel emberek közötti kapcsolatról van szó, ezért az csakis a kölcsönösségen alapulhat, a befogadó készsége mellett szükséges a másik fél pozitív hozzáállása is, aki elfogadó a segítséggel és a segítővel kapcsolatban.
Ferenc pápa már régóta arról beszél, hogy részleges háború van (guerra a pezzi) és ez a helyzetnek megfelelően a nagyvonalúság mellett bölcs, óvatos és felelős, a megkülönböztetést következetesen alkalmazó hozzáállást kíván.
A házigazda ezután a színpadra hívta a Törökbálinti Katolikus Templom Ifjúsági Kórusának tagjait, akik már a könyvbemutatót megelőző szentmisén is énekeltek. Zongorán közreműködött: Feleki László, hegedűn Varga Zita, valamint fuvolán Varga Sára. Tóthné Pfeffer Lilla vezényletével Mary Lynn Lightfoot: Dona nobis pacem, és Balázs Árpád: Bodzavirág című művét adták elő. Ezt követően beszéltek a szerzők Helyzet van! Migráció-szürreál; Migráció, Gondolatok Európa védelméről részben könyveik kapcsán az európai migrációs válság problémaköréről, valamint annak kezelési kísérleteiről, kihívásairól.
Rab Irén a Helyzet van! Migráció-szürreál című könyv írója Budapesten született. Magyar és történelem szakon végzett az ELTE-n, Európa szakértő diplomát a Szegedi Egyetemen szerzett. 12 évig volt a Göttingeni Egyetem magyar lektora. Bölcsészdoktor, a 18. századi peregrináció és diákmentalitás kutatásával foglalkozó történész. A tudomány világából először rándult át a szatirikus publicisztika területére.
Hogyan fogalmazta meg a Helyzet van! Migráció-szürreál könyvének megszületését?
Elmondása szerint belemerült a politikába, és frusztrációit levezetendő, titkos blogírásba kezdett. Ettől aztán függővé vált, azóta örökké a híreken lóg, hogy utána a maga szatirikus írásával lejegyezze, mint nagy idők kis krónikása. Történelmi naplót írt az európai migrációs válságról, német földön magyar rálátással. Akkor még nem is gondolta, hogy egyszer könyv lesz belőle.
„A 2015/2016-os menekültválság átalakulásáról szóló írások ezek. Egyfajta krónika, mely a napi történésekbe sűrítve szembeállít nézőpontokat, realitást az illúziókkal, európai, nemzeti és emberi viselkedésformákat, kulturális és történelmi emlékezetet… Pusztán a magam görbe tükrét állítottam az események és vélemények sodrába, hogy lássuk, mennyire foglyai vagyunk az érdekek mentén reflektáló politikai döntéseknek és az ezeket megjelenítő médiának. Így lett ez a krónika iróniával fűszerezett szubjektív kordokumentum…” – hangsúlyozza a szerző.
A Migráció, Gondolatok Európa védelméről című kötet szerzője Földi László, titkosszolgálati szakértő, Egerben született. Pályafutása során a rendszerváltozás utáni magyar hírszerzés új koncepcióit dolgozta ki. Több évtizedes munkáját kiválóan, sikeresen teljesítette és szakmájában elismert szakértő. Könyvében az elmúlt években írt cikkek, illetve elmondott beszédek, nyilatkozatok szerepelnek, de nem rendszerbe, hanem sorrendbe szedve. Az akkor és ott szellemében. Titkosszolgálati szakértőként a szintézis eszköztárát használva professzionálisan állítja párhuzamba a 21. századi történelem biztonságpolitikai kihívásainak megrendítő eseményeit, a felszín alatt meghúzódó, az illúziók színfala mögött rejtőző valósággal.
A migráció kérdésének szakszerű és tárgyilagos kezelése létkérdés az öreg kontinensnek. A feladatok és hatáskörök nem keverendők. Míg a titkosszolgálatok a biztonságért, az európai polgárokat fenyegető veszélyek minimálisra csökkentéséért, a kormányfők a stabilitásért, a humanitárius szervezetek a segítségnyújtásért felelnek. Ha ok-okozati összefüggésben tekintünk a népvándorlásra, egyre világosabban kimondhatjuk, hogy a gondatlan pénzügyi és gazdasági globalizáció okozta. A „fejlett világ” a nyugati világ támogatásával letiporta az elmaradott régiókat, kizsákmányolta azokat, nem törődve azzal, hogy az ásványkincsektől megfosztott országok miből fogják eltartani egyre növekvő népességüket, ki, hogyan fogja biztosítani számukra a stratégiai helyzetet. A végső csapás azonban a nyugati típusú demokráciák exportja volt olyan országokba, ahol a törzsi viszonyok miatt csak és kizárólag egy erősen központosított hatalom képes a társadalmi konszolidációt biztosítani. Némely vezető politikusok a társadalmi pánik elkerülése végett arról beszéltek, hogy a menekülthullám nem jár együtt a terrorizmus növekedésének a veszélyével. Ezt ma már tényekkel alá lehet támasztani, hogy nem volt igazuk. Nem megoldás a struccpolitika, mert ebben az esetben az európai politikusok lesznek a terrorcsapatok „felbújtói és közvetett támogatói”. A szolgálatok nem az állítják, hogy minden migráns potenciális terrorista, pusztán arra tényre hívják fel a döntéshozók figyelmét, hogy nincs az a terrorszervezet, amely ne épülne rá a migrációs hullámra, amelyik ne működne együtt az embercsempész-hálózatokkal.
Az elmúlt évek konkrét terrorcselekményei a közvélemény előtt is nyilvánvalóvá tették, Európa államainak új, eddig ismeretlen fenyegetéssel kell szembenézniük. Ráadásul a kialakult helyzetért legkevésbé maguk a menekülők a felelősek. Elég nagy konfrontációt jelenthet, amikor eljönnek egy idegen világba az új élet reményében. Míg más kultúrkör, ismeretlen nyelvek és társadalmi szokások várják a családokat. Az uniós segélyezéssel egy ideig fent lehet tartani azt a látszatot, hogy a probléma kezelése eredményes, viszont végérvényes eredmények csak úgy lesznek elérhetők, ha a problémákat az adott ország, adott területein oldják meg. Vagyis helyben kell a konfliktusokat kezelni és a nyugati világnak ott kell lehetőséget teremteni az újrakezdéshez, ahol ezek az emberek otthon vannak, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. A megélhetést, az új élet kezdetét ezekben a háborútól sújtott országokban kell helyreállítani a békeépítés nemzetközi támogatásával, anélkül, hogy ezeket a térségeket, népeket a nagyhatalmi játszmák eszközévé tennék.
A dísztermet megtöltő hallgatóság nagy érdeklődéssel követte az előadók szavait. Amikor ők befejezték és jelezték, hogy szívesen válaszolnak a kérdésekre, akkor még több mint egy órán keresztül éltek is a jelenlévők a lehetőséggel.
A program a Himnusz közös eléneklésével zárult, majd kötetlen beszélgetések formájában folytatódott.
Fotó: Varga János
