II. Néptánc műhely a Magyar Iskola és Kulturális Egyesület Guildford UK szervezetnél
Novemberben a Szilágysági táncokkal kezdődött a programsorozat, ezúttal a Mezőkeszüi tánc különböző motívumait tanulták meg és gyakorolták a programon résztvevők. A táncot Gresa Dávid, a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasa tanította, a gyakorlásban pedig nagy segítséget nyújtott a Hunique táncegyüttes két képviselője is. Ehhez a zenét a Römer család és Lovászi András biztosították ez alkalommal is.
A relatíve alacsony résztvevőszám ellenére – 18 vendég érkezett a néptánc műhelyre ez alkalommal – nagy örömmel töltötte el a szervezőket, hogy az érdeklődők különböző korosztályokból érkeztek, a tinédzsertől a nyugdíjas korú felnőttig. Ez a „jelenség” bizonyítja, hogy az idősebbek is gondozzák még a hagyományokat. Egy Londonból érkezett idős hölgy ezúttal két nyugdíjas barátjával érkezett.
A Mezőség:
„A Mezőség a Kis- és Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti kopár közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló nagy terület a régi Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyék egymással érintkező vidékein fekszik.
A Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együttes hatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi nagytáj őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos újabb erdélyi tánc- és zenestílust.
A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el, s ezeket erős válogatással olvasztotta magába. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát.
A táncok és a táncdalok állandó csereberéje következtében a Mezőségen teljesen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül. A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású – jobbágyi, kisnemesi, mezővárosi – közösségek árnyalatnyi különbségei is. A nemzetiségek, a falvak és falucsoportok eltéréseiben a közép-erdélyi tánc- és zenestílus fejlődési fáziskülönbségeit szemlélhetjük.
A Mezőség nem egységes táncdialektus, több kisebb, bizonytalanul körvonalazható területe különböztethető meg.”
Mezőkeszü Kolozsvártól 42 km-re keletre, Mócs, Magyarpalatka és Mezőgyéres közt fekvő település. Ezt a Kolozs megyei kistelepülést jelenleg mintegy 300 főből álló közösség alkotja, akik számára különösen fontos a hagyományok, így a néptánc hagyomány megőrzése is.
A táncműhely ezúttal is rendkívül jó alkalmat nyújtott a résztvevőknek arra, hogy az egyszerű alaplépésektől az összetettebb táncfigurákig megtanulják az adott területre jellemző (ezúttal mezőségi/mezőkeszüi) néptánc motívumokat.
A lassú szökőstől a sűrű legényesig minden motívumot egyenként sajátítottak el az „alkalmi” táncosok, hogy a nap végére egy igazi díszes lépéssort, kifordítóst, forgatóst és bokából indított elpattanó ugrást is tartalmazó látványos táncot táncolhassanak. A táncműhely utolsó húsz percében egyéni koreográfiát táncoltak a párok, mely a külső szemlélő számára is élvezetet nyújtott.
Külön ki kell emelni, hogy a 70 év fölötti korosztályt képviselő vendégek fiatalokat meghazudtoló módon végig ropták a táncot!
A nagy sikerre való tekintettel a mezőségi/mezőkeszüi táncok elemeinek, motívumainak elmélyítése céljából a 2025. márciusában meghirdetésre kerülő következő táncműhely is a mezőségi táncokkal folytatódik. A pontos dátummal hamarosan jelentkezünk.
