A kempteni magyar katolikus közösség 2024. október 12-én, szombaton tartotta meg szokásos, immár hagyománnyá vált Rózsafüzér Királynője ünnepét. Az ünnepi szentmise főcelebrálására már második alkalommal Böjte Csaba atyát kérte fel a közösség, aki örömmel tett eleget a kérésnek, sőt gyermekek kíséretében érkezett.
Ha már ilyen hosszú utat megtettek, miért is lett volna hűtlen az augsburgi és a neu-ulmi hívekhez? Október 13-án, vasárnap az augsburgi és neu- ulmi magyar katolikus közösséghez is ellátogatott, ahol szentmisét mutatott be, és kötetlen beszélgetés keretében alkalom adódott dedikálással egybekötött könyvvásárlásra is.
„Merjetek szeretni!”
Csaba atya prédikációjában ezt a kedves, ámde határozott felszólítást bontotta ki az igen szép számmal egybegyűlt híveknek a szentmise mindhárom helyszínén. Krisztusi szeretetben éljünk, gyakoroljuk mindennapjainkban a türelmet, az alázatot, a megbocsájtást embertársaink irányában. Figyelmünket, gondoskodásunkat, óvó tekintetünket ne vegyük le az elesettekről és a segítségre szorulókról. Ne engedjük el az idősek kezét, családtagjainkra, gyermekeinkre, szüleinkre, rokonainkra, barátainkra és ismerőseinkre szakítsunk elég időt!
Adjunk teret a mosolynak, a derűs beszélgetéseknek, a biztató szavaknak, a kézfogásnak és a megértésnek! Hagyjunk időt magunkra, az elcsendesedésre, a belső megnyugvásra, az imáinkra. Bízzunk magunkban, bízzunk abban, hogy az Úr által kijelölt feladatokat képesek vagyunk megvalósítani, és az Ő nevében cselekedni, az általa mondottakat, tettekre váltani. Nem kell nagy dolgokra, különleges látomásokra várni, csak szerető szívvel figyelni mindazokra, akik körülöttünk élnek szűkebb és tágabb környezetünkben, közösségeinkben.
Mennyivel könnyebb lenne mindannyiunk élete, ha ezt az utat követnénk! Ha Krisztusban vetett hitünket, amit lelkünkben táplálunk, a valóságra kivetítenénk. Csaba testvér mély és magvas gondolatai könnyed, egyszerű nyelvi formába öntve, a rá jellemző egyéni hanghordozásban és humorral elegyítve a szokásos módon magával ragadta a híveket. Saját példáival, személyes élményeivel ékesítve egyszerre éreztük a lehetetlent és a könnyedséget.
A hitelességet átélve pedig egy belső motivációt arra, hogy a saját életünkben követni tudjuk, és képesek vagyunk tettekre váltani apró lépésekben. Lelkünk olyan mélységeket és magasságokat élt meg, amelyre úgy fogunk emlékezni, és életben tartani, ha merjük mindazokat tenni a szürke hétköznapokban, amelyek napról-napra segítenek megtartani és erősíteni az Úr Jézus Krisztus iránt érzett szeretetünket.
Az ünnepi szentmisék magasztos hangulatát az augsburgi misszió felnőtt kórusa és zenekara, valamint a neu-ulmi kórus és gyermekministránsok közreműködése, tette teljessé.
No, és a gyerekek! A gyermekotthon apraja, de többségében nagyja csodás ajándékkal kedveskedett vendégfogadóinak. Egy színdarabbal. Egy közös játékkal. Egy közös előadással. Szent Ferenc életéről. A színdarab témája, nyelvezete, terjedelme biztosan próbára tette a felkészülést és a próbákat, amíg megszületett az alkotás.
A csoda pedig abban rejlik, hogy a kedves hallgató és néző mindezen nehézségekből már semmit sem érzett. Megérett a darab. Könnyedén, felszabadultan játszották szerepüket a kicsi és nagy színész palánták, értették minden mozzanatát, és a tekintélyes mennyiségű szöveg sem jelentett nekik akadályt. Csak csodáltuk mindazt az értéket, ami a szemünk láttára született meg a színdarab által a gyerekek közvetítésével.
Az ajándék értékét az elkészítésében befektetett idő, munka határozza meg. Ez az ajándék pontosan ezen ismérvek miatt lesz mindannyiunk számára felejthetetlen! Hálásan köszönjük!
Vendégeink családias, otthonos környezetben leltek szállásra a kempteni magyar katolikus közösség vezetőjénél, Kühn Tibor családjánál. A búcsú ünnepi szentmiséje és a gyerekek előadása az alkalom magasztosságát, a könyvbemutató és dedikálás a jótékony cselekedetet, míg a közös vacsora és mulatság a magyar virtust és identitásunkat hordozta magában. Mindezek külön-külön is fontos értékek, de együttesen, egyszerre és egyidőben megsokszorozódik a hatásuk.
Mertünk szeretni az augsburgi és neu-ulmi együttlét alkalmával is. Szeretetet adtak vendégeink, felejthetetlen élményeket, amelyektől gazdagabbak lettünk. Mindezt vendégszeretetükkel viszonozták a helyi közösség tagjai. Szorgos, segítő kezükkel, figyelmükkel, mosolyukkal, bíztató, bátorító szavakkal fejezték ki köszönetüket.
Rotyogtak a bográcsok a hétvégén gulyással, babgulyással és marhapörkölttel. Finomabbnál finomabb házi sütemények kínálták magukat küllemben és ízvilágban. Az egymásra szánt idő, az ismerkedések, beszélgetések, a régi és új találkozások örömében újra megéltük az „Együtt tenni és együtt lenni jó!” varázsát.
