Senden gyönyörű katolikus temploma május 24. szombatján magyar szótól volt hangos. Isten házának belső szépségét ezen a napon átjárta és betöltötte az ünnep egyszerűsége és varázslata. Hogy mi adja az ünnep magasztosságát, talán Márai tudja leginkább kifejezni: „…az ünnep mély és varázsos rendhagyás…”
S valóban. A templom padsorai virágos ruhát öltöttek. Különleges alkalomra, különleges vendégeket vártak soraikba. Az oltár előtti pünkösdi rózsacsokor szirmait körülölelte a hófehér apró, pici rezgő virág gyűrűje. Piros, fehér, zöld színekben pompázott és illatozott a templom belső tere. A tíz ünnepi gyertya méltóságteljesen felsorakozva várt gazdáira.
Szép sorban megérkeztek gyönyörű, nagy gondossággal előkészített piros-fehér ruhájukban a gyermekministránsok, ők az ünnep fontos résztvevői. Szemet és lelket gyönyörködtető volt puszta jelenlétük is. S lassan érkeztek az ünneplők. Bérmálkozók, szülők, bérmaszülők, nagyszülők, barátok és a magyar közösség tagjainak apraja-nagyja.
„…S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, megszakításból, a teljes kikapcsolásból…”
S volt! Szépség és tisztaság. A neu-ulmi közösség nagy része székely nemzetiségű. Hagyományaikat nem csak őrzik és ápolják, hanem büszkén megélik. Ünnepek alkalmával népviseletet öltenek kicsik és nagyok, férfiak és nők, s ez így történt most is.
Többüknek erre az alkalomra készült el odahaza frissen szőtt kelméből, hovatartozásukat és gyökerüket büszkén hirdető ruhájuk. Egy piciny leányka közülük 50 évet megélt apró kis népviseletben tipegte körbe a sendeni templom köveit.
A bérmálkozó fiatalok, szüleik, hozzátartozóik, a szűkebb és nagyobb közösségek, a zenei szolgálatot végző kórustagok, zenésztársak és minden jelen lévő küllemének szépségével és lelkében hordozott tisztasággal érkezett, helyet adva a lelki táplálék befogadására.Ünnep készül emberek, szépek és tiszták legyetek! Igen.
Az ünnep előkészülete az a folyamat, ami ráhangol, beleilleszt, éretté tesz bennünket a végső befogadásra. A bérmálást előkészítő tanulási folyamat is ezt a célt szolgálta, amelyet Csibi Sándor, missziónk plébánosa végzett a fiatalokkal hónapokon keresztül.
Vagy éppen az ima-kilenced és a 24 órás imaszolgálat, amelyet a neu-ulmi közösség szervezett meg a bérmálkozó fiatalokért, maguk és családtagjaikért, közösségeikért, kérve a Szentlélek segítségét.
De a minden apró részletre kiterjedt figyelem és gondosság, a szervezési feladatok átgondolt és pontos forgatókönyvének elkészítése, a közös vacsora helyszínének előkészítése, a táncos, zenés vigadalom gördülékeny megvalósítása mind-mind azt a magasztos célt hivatott beteljesíteni, amiről Wass Albert és Márai olyan egyszerűen, tömören és lényegre törően fogalmaz.
S az előkészület minősége az, ami egészséges, szemnek és léleknek tetszetős gyümölcsöt érlel.
„…legyen benne áhítat és föltétlenség…”
S volt! Majnek Antal nyugalmazott kárpátaljai püspök volt az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka, Csibi Sándor, az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió és Waldemar Obrebski, a sendeni St. Josef der Arbeiter plébánia plébános közreműködésével.
A bérmálás szentségét a püspök úr tíz bérmáló fiatalnak szolgáltatta ki. Csodálattal hallgattuk a szertartást végző püspök úr magvas, mély és élő hitről tanúsított gondolatait, amit a bérmáló fiatalokhoz és a hívekhez intézett a Szentlélekben való megerősödésről és megerősítésről, ami a keresztség titkában történő újabb megerősítést jelenti.
Hiszen már nem gyermekként, hanem önálló és öntudatos, szabad akaratból és elhatározásból döntöttek a fiatalok a bérmálás szentségének felvételéről. Reményét fejezte ki, hogy a bérmálkozók a szentségben megkapják a Szentlélek azon ajándékait, amelyekre a szeretetszolgálat gyakorlásához is szüksége van.
Hiszen azért kapja a karizmákat minden felnőtt keresztény, hogy azzal szolgáljon, segítsen, teljesíthesse a fő-fő parancsolatot: a szeretet parancsát.
Áhítattal és csodálattal hallgattuk a zenei szolgálatot végző kórusok és zenésztársak által megszólaltatott lelkesítő, a Szentlelket hívó és dicsőítő énekeket, amelyek a hallott és látott csodákon túl újabb örömforrás-lelőhelyet jelentettek számunkra.
Föltétlenséget, abszolút bizonyosságot éltünk meg akkor és ott a szeretet és az öröm felénk áradó erejéről. S hogy minden gondolat, szó, ima, ének, a bajorországi Senden templomának falai között közös nyelvünkön, az anyanyelvünkön született és szólalt meg, a csodálatunkat, áhítatunkat csak fokozta, beteljesítette.
„testi táplálék”
Az ünnepség közös vacsorával, zenés, táncos mulatsággal folytatódott, és zárult a sendeni közösségi házban. Ugyanazzal a gondos előkészülettel és fogadással készültek vendéglátóink. Apró virágcsokrok voltak az asztal ékei, színeiben is a magyar jelleget ötvözte a teríték, melegen tartott és tárolt mennyei eledelek ízkavalkádja várta az ünnepelteket és az ünneplőket.
Előkerült a hazai gyümölcsből készült és érlelt nedű a megannyi ínycsiklandozó házi, finom aprósütemények kíséretében. És a talpalávalót fáradhatatlanul húzták a helyi közösség zenészei. Még játékra is voltak jelentkezők. Jó volt itt is összeszedni minden létező öröm-morzsát. Tarisznyánkba beleraktuk útravalónak.
„...mesteri mív.”
S valóban. A szervezés minden részletében. Kazinczy Epigrammájában az írói érdemet így foglalja össze tömören és lényegre törően az író: „…íz, csín, tűz vagyon a versbe`, ha mesteri mív.”
Kazinczy után szabadon én átültetem ezt a gondolatot a neu-ulmi közösség minden részletében „mély és varázslatos rendhagyására”,az ünnepre, aminek szervezése és kivitelezése mesteri mív volt.
Íz, szín és tűz jellemezte. Hála és köszönet az alkotóknak. A sok-sok dolgos kéznek, a tiszta lelkületnek, amely örömöt, élményt és emléket varázsolt, fényt mutatott a szeretet lángjával. Akinek volt füle mind ezt hallotta, akinek volt szeme mindezt látta és megtapasztalta.
(Fotó: Fekete-Nagy Mónika)
