Melbourne-ben a helyi magyarok jótékonysági ebéd- és vacsora estet szerveztek már júniusban, mellyel elkezdték a komoly felkészülést az október 23-i emlékhétre, hogy méltón meg tudjanak emlékezni az 1956-os történésekről. A hosszas előkészületekhez hozzá tartoztak a különböző interjúk készítése, számos, fenn maradt emlék és tárgy összegyűjtése, mely még „színesebbé” tette a hetet.
Magyarországról ide utazott Farkas Tamás és Gál Nóra, hogy az évfordulóra elkészítsék a majd egy órás „Táncoló szabadság” című táncjátékot. A műsort a kép, a hang, a látvány és a kronológiai sorrend tette még tökéletesebbé. A produkció betanulására 5 hét állt rendelkezésérére azoknak az embereknek, akik szívvel-lélekkel dolgoztak azért, hogy a lehető legprofibb és sokatmondóbb legyen a műsor. Ezek az emberek a helyi magyar közösségekben vesznek részt, legyen az néptáncos, cserkész, zenész, kisgyermek, felnőtt vagy akár versmondó. A Kőrösi Csoma Program ösztöndíjasaként azt gondolom, hogy ez egy nehéz és kemény felkészülési időszak volt, de megérte. Először is összehozta az embereke, a csapatot; másodszor, a produkció végén a 360 vendéggel megtöltött teremben levő tapsvihar és számos gratuláció magáért beszélt.
A számos előkészület sikereként kialakult egy olyan egyhetes program, mely a legfontosabb eseményeket foglalta magába. Október 23-án délelőtt koszorúzással kezdődött a nap, melyet istentisztelet és kiállításmegnyitó is követett. A nap végén pedig a már említett „Táncoló szabadság” című táncjátékot tekinthették meg az emberek. Az emlékhét magában foglalt olyan programokat is, mint például: „'56-os visszaemlékezések”, ezek vetítések voltak a Melbourne-ben élők nyilatkozataiból. „Mi is volt 1956” történelmi előadás, Mindszenty bíboros megemlékezése, „Élet a szabadságért” előadás.
Végül zárásként október 30-án – mint már említettem – számos ember gyűlt össze a Magyar Központ Ifjúsági termében, hogy megemlékezzen az elmúlt egy hétről és ’56-ról.
