AZ URUGUAYI MAGYAR OTTHON LEGNAGYOBB ÉVES RENDEZVÉNYE VOLT AUGUSZTUS 24-ÉN
Noha a tűzijáték elmaradt, de a szalon pompája és az ízletes vacsora kárpótolta az egybegyűlteket. Az este köszöntőkkel indult, Fernando Antelo Noll a Magyar Otthon elnöke, valamint Nikoletta Kanazirev magyar konzul intézett szívet melengető szavakat a közönséghez. Az állapalapítás ünnepe idén egy rendhagyó programpontot is tartogatott a résztvevők számára, ugyanis diákjaim egy általam írt verssel is megörvendeztették őket. Heteken át kitartóan gyakorolták a magyar nyelv bonyolult szavait, amelyeket versbe szedtem. Megihletett helyzetük egyedisége, és a versírással célom az volt, hogy szavakba is öntsem az itt már átélt, ám mégis olykor kimondatlan érzéseket és gondolatokat, amelyeken a kivándorló magyarok keresztül mentek.
Augusztus húsz
Husztik Eszter
Augusztus huszadika
A földrészek apró zugaiba
Nemzeti összetartást elhozza
Ahogy azt István király elmondta
Nagyvilági befolyások árja
Szüleinknek magas volt az ára
Otthagyni mindent alássan
Újra kezdeni ismeretlen hazában
Tőlük mit kincset kaptam
Szívet melengető népi dallam
Az élet tengere bárhová sodorjon,
Magyarságom örömet mindig okozzon
A vers előadása után következtek a táncok, amelyekkel a tánccsoportok készültek. A legfiatalabbak előadásában a közönség láthatott hagyományos magyar népi játékokat, amelyek szerves részét képzik kultúránknak generációk óta. A játékokat játszva megismerkedtek a magyar énekekkel és azok ritmusával, valamint a somogy régióból mutattak be lépéseket. A Tündérkert és a Szivárvány csoport a XV. Dél Amerikai Magyar Néptánctalálkozón megtanult Nagyecsedi cigánytáncokból adott elő a közönségnek. Nagyecsed a mai Magyarország északkeleti részén, a román és ukrajnai határ közelében található.
A Tündérkert táncegyüttes szintén a brazíliai szimpóziumon tanult táncot adta elő, Mezőkölpényből. Ez a terület a mai Románia, az egykori királyi Magyarország területén, az úgynevezett Székely-Mezőségen található. Táncaira és zenéire a 90-es évek elején jutott a korábbinál nagyobb figyelem, ezekre az évekre tehető elterjedése a magyarországi táncházakban is. A Tündérkert néptánccsoport nem egyik koreográfiájukat mutatta be, hiszen erre már sor került a fesztivál előtti műsoron, hanem a táncosok az újonnan tanult anyag komoly mégis játékos hangulatát, dinamikáját mutatta meg a közösségnek.
Ezek után a Mákvirág néptánccsoport előadásában az erdélyi Mezőségből származó páros tánc következett, amivel az utolsó Sao Paolo-i Dél-Amerikai Magyar Népáncfesztiválon szerepeltek. Az est előadásainak a végén pedig a Szivárvány csoport következett, amely egy kalotaszegi táncot mutatott be. Mindenekelőtt a színpompás jelmezek tűntek ki, míg a táncrend a csárdás, a legényes és a szapora volt. Az elején Sofia örvendeztetett meg minket gyönyörű hangjával a környék dalaiból.
Ahogyan véget ért a műsor, kezdetét vette a mulatság, amely hajnalig tartott. Ez egy uruguayi hagyománynak adott helyet, amelyet csak nosztalgiaként emlegetnek. Véletlen egybeesés, hogy az Uruguayi Magyar Otthon éppen erre a napra tűzte ki a Szent István napi ünnepséget, azonban véleményem szerint egy csodálatos egyedi változata jött létre a kultúrák találkozásának.
