A megjelenteket Nagy Ildikó igazgató, Gaal Gergely, az emlékév programbizottságának elnöke és Tóth László, a miniszterelnökség munkatársa, a kiállítás egyik összeállítója köszöntötte, ismertetve Márton Áron életét.
Márton Áron a székelyföldi Csíkszentdomonkoson született 1896-ban, földműves család harmadik gyermekeként. Az első világháborúban többek közt Doberdónál teljesített harctéri szolgálatot. Papnak tanult, 1938-tól gyulafehérvári püspök.
1944. május 18-án Kolozsvárott, a Szent Mihály-templomban mondott beszédében a püspök bátran felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, az akkori észak-erdélyi magyar polgári hatóság jelenlétében. Levélben szólította fel a Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, a főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Kiállása miatt 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet poszthumusz a „Világ Igaza” címet adományozta a püspöknek.
1949-től a román hatóságok megfigyelték a gyulafehérvári püspöki palotát, majd nem sokkal később tőrbe csalva letartóztatták és Nagyszebenben fogva tartották Márton Áront. 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de '55-ben szabadult. 1956-ban azonban megint eljárás indult ellene, s egészen 1967-ig házi őrizetben volt, nem hagyhatta el a püspöki palotát.
Hívei féltették a püspököt: jó példa erre az 1969-i felcsíki bérmaút, ahol spontán „testőrgárdákat” szerveztek védelmére. A Securitate, a román kommunista titkosszolgálat 70 ezer oldalnyi anyagot gyűjtött a főpapról.
Márton Áron 1980. szeptember 29-én, sok szenvedés után, életének 85. évében hunyt el. Temetésén több mint tízezren gyűltek össze a gyulafehérvári székesegyházban.
