Straub Mária 1927. február 17-én született Budapesten. Már egészen kislány korában megismerkedett a kézimunka csodálatos világával. Hatéves volt, amikor nagymamája megtanította faliszőnyegek, gobelinek készítésére. Talán akkor még senki sem gondolta, hogy ez a kis gyermekkori tudás egy egész életen át elkíséri majd.
Nagymamája azt mondta neki:
„Ez nagyon hasznos mesterség, és egyszer szeretni fogsz hímezni.” Igaza lett.
Később édesanyja tanította meg Máriát szőni. Édesanyja maga is szövőnő volt, így a fonalak, színek és minták világa egyre közelebb került Mária szívéhez.
A család Budapest szívében, a Blaha Lujza tér közelében élt, nem messze a színháztól. Gyakran találkozott és beszélgetett a színház színészeivel. A törékeny termetű kislány álma az volt, hogy egyszer balett-táncos legyen. Bár élete végül más irányt vett, a balett iránti szeretete soha nem múlt el benne.
Mária férjhez ment egy szerszámkészítőhöz, és hamarosan megszületett a kislányuk.
Egy nehéz út – Magyarországtól Ausztráliáig
Az 1956-os forradalom azonban megváltoztatta családjuk életét. Máriának, férjének és hatéves kislányuknak el kellett hagyniuk Magyarországot, hogy biztonságba kerüljenek.
Először Ausztriába menekültek, majd néhány hét múlva hajóval indultak tovább egy új, ismeretlen élet felé. Ausztrália lett az új otthonuk.
Szerették volna Mária szüleit is magukkal hozni. Édesapja azonban katonaként szolgált, édesanyja pedig nem akarta elhagyni Magyarországot. Később, édesapja halála után édesanyja is Ausztráliába költözött.
Mária egy új országban kezdett új életet, családot nevelt, dolgozott, és közben megőrizte azt a különleges tudást és szeretetet, amelyet még gyermekkorában kapott a nagymamájától és édesanyjától.
A kezei mesélni kezdtek.
Miután férje elhunyt, Mária 2014-ben, 87 éves korában beköltözött a Szent Erzsébet Otthonba.
A hímzés, az alkotás szeretete azonban vele maradt, és még évekig kitöltötte a mindennapjait. Mária továbbra is szívesen és gyakran készített gyönyörű goblein képeket. Különösen szerette a balett-táncosokat megörökíteni. Talán minden egyes táncosban ott volt egy kicsit az a kislány, aki egykor Budapesten arról álmodott, hogy balerina lesz.
Így váltak a gobelinek egyszerű kézimunkából élete emlékeivé. A színes fonalak között ott vannak a gyermekkor emlékei, a nagymama tanítása, az édesanya szeretete, Budapest, a színház világa, a család, az 1956-os menekülés és egy új élet kezdete Ausztráliában.
Mária öröksége
Tizenkét gyönyörű képből álló gyűjteményét a Szent Erzsébet Otthonnak ajándékozta, hogy mások is gyönyörködhessenek bennük.
Ezek a képek nem csupán szépen elkészített gobelinek , mindegyik egy darabka Mária életéből.
Egy nagymama szeretete.
Egy édesanya öröksége.
Egy kislány álma.
Egy család bátorsága.
Egy hosszú élet emlékei.
És két kéz munkája, amelyek évtizedeken át történeteket meséltek a képeken.
Mária története arra emlékeztet bennünket, hogy amit szeretettel tanulunk meg gyermekkorunkban, az egész életünkön át elkísérhet bennünket.
A fonalakból képek születtek – a képekből pedig emlékek.
