A bátorság és szabadság napja
Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."
(Széchenyi István)
A mindenkori magyarság egyedi érzékenységgel és tapasztalattal rendelkezik. Viszonylag kevés idő alatt hatalmas kudarcokat, sikereket, örömöt és tragédiát élt meg. Történelmünk olyan személyek seregével büszkélkedhet, melyekre más nemzetek csak áhítoznak és tetteik megteremtése már csak az utókor mendemondái játékának szüleménye. A magyarság legdicsőbb pillanatai, eseményei közé tartozik 1848. március 15. is, melynek valódi értéke nem a szépen kidolgozott és tökéletesen megfogalmazott beszédekben és az utókor romantikus pátoszának és kreatív képzeletének szüleményében rejlik, hanem azoknak a nagyszerű embereknek a lélegzeteiben, akik elnyomásban születtek, de képesek voltak megteremteni saját, s később a jövő számára az áhított szabadságot. A megemlékezésen megjelentek a stuttgarti és környékbeli magyarok, Dr. Balogh Zoltán, Magyarország emberi erőforrások minisztere, a stuttgarti magyar főkonzul, Dr Berényi János, Dr. B. Szabó Dezső, a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Gémes István lelkész, akit az eseményen a "Pro Cultura Hungarica" díjjal tüntettek ki, valamint Dr. Tempfli Imre atya, a Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközösség vezetője.
Az előadás két részből állt. A beszédekből, köszönetnyilvánításokból és a Csöbörcsök Táncegyüttes, valamint a Stuttgarti Magyar Színikör közös műsorából. A színikör tolmácsolásában láthattuk a haza feladására kényszerült, csalódott ember tragédiájával, majd hitének örömteli visszanyerésével, valamint megismerhettük az első magyar színház létrejöttének tréfás, de egyben megható történetével. A Csöbörcsök Táncegyüttes bukovinai és palatkai táncokat mutatott be. Lendületes, dinamikus, találékony, mégis végtelenül érzékeny előadásukkal méltóképpen emlékeztek meg a szabadság e rendkívüli napjáról. Az estet a mindenki által ismert „Kossuth Lajos azt izente…” című nóta, valamint a székely és nemzeti himnusz zárta.
