„Vancouverből, a református és a katolikus iskolából 10-10 gyermek vett részt a programban” - kezdte Madari Miklós, négygyermekes vancouveri édesapa, aki Szamosközi Gabriella és Madari Éva kísérők mellett utazott a csapattal Magyarországra. „Bár nem hivatalos minősítésben, csak szülőként kísértem el a három gyermekemet és a feleségemet. Így amolyan problémamegoldó funkciót töltöttem be az út során, mondván: jó, ha a két női pedagógus mellett jelen van még egy férfi is, hiszen a tinédzserek mellett mindig elkél a segítség. Minden elfogultság nélkül, őszintén kijelenthetem, hogy ez egy rendkívül igényes, hasznos és szép kezdeményezés volt és minden színvonalasan és szervezetten zajlott a Rákóczi Szövetség szervezésében. Szeretném név szerint kiemelni a hazai szervezőket is: Dunai Bence a nagyokkal, Gorcsos Kata pedig a kicsikkel foglalkozott. Mindketten hozzáértő, lelkes és türelmes, jó, magyar emberek, akik sokszor erejükön felül is helyt álltak, problémamegoldásból pedig jelesre vizsgáztak. Szóval úgy gondolom, hogy megérdemlik az elismerést minden szempontból.”
Az édesapa nagyon elégedett volt a program színvonalával, szerinte rendkívül szervezetten zajlott minden. Kézműves foglalkozáson, színházi előadáson is jártak és részt vettek egy interaktív múzeumlátogatáson is. Színvonalas éttermekben étkeztek, bőséges volt az ellátás a programokat pedig maximálisan a gyermekek igényeihez válogatták össze. Többek között még arra is jutott idő, hogy a számtalan kulturális program között beiktassanak egy futballozást a festői szépségű Margitszigeten. Nem beszélve arról, hogy a résztvevő gyermekek hasznos könyvcsomaggal térhettek haza.
„Budapest számtalan helyszíne, a Dunakanyar és Nyugat-Magyarország néhány városa mellett a Délvidéket is meglátogattuk” – folytatta beszámolóját Madari Miklós. „A gyerekek lejutottak még Selmecbányára és Eszékre is. A kisdiákok a Parlamentbe, a Magyarság Házába, a Csodák Palotájába és a Hadtörténeti Múzeumba is ellátogattak, és egy táncház is szerepelt a programtervezetben.
Huszonnyolc éve élek Kanadában, de elég sűrűn, 1-2 évente járok haza, Magyarországra. Abszolút kormánypárti embernek vallom magamat. Úgy látom, hogy valami elindult otthon jó irányba, ami boldogsággal és elégedettséggel tölt el. Maximálisan támogatom a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkáját, ebbe beletartoznak a diaszpóra- és a szórványprogramok egyaránt. Úgy látom, hogy egy nagyon pozitív változás állt be otthon és nagyon sok új vívmány van, amelyeket észre kell venni, amellett hogy nagyon sok ember elégedetlen. A hazalátogató gyermekeknek is tetszett, hogy micsoda történelmünk van és imponált nekik, hogy Magyarországon van egy kormány, amely megvédi az országot és nemzetben gondolkodik.
Szeretném külön kiemelni Ábrahám Tibor nevét, aki a Magyar Diaszpóra Tanács helyi vezetőjeként évek óta fáradhatatlanul dolgozik és segíti a helyi magyar közösségeket. Hálásak vagyunk neki, hiszen az ő kitartó munkája és befolyása nélkül nem lett volna gyermekeinknek lehetősége erre a minden szempontból fantasztikus utazásra és táborra.
Régebben sokan tévesen úgy gondolták itt Vancouverben – magamat is beleértve –, hogy ezeket a támogatási pénzeket a magyar adófizetők zsebéből veszik ki. Viszont ez nem így van, hiszen most már tudom, hogy ezek európai kulturális támogatások. Hálásak lehetünk Tibornak, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy ő a „magyar ügy elhivatott szolgája”, aki felekezetre való tekintet nélkül, ugyanúgy segíti a református és a katolikus közösségek munkáját, mint a Magyar Ház működését.
Miklós szerint az a legfontosabb, hogy ez a program adott egy ízelítőt a gyerekeknek, hogy mi az a haza, mit csinálnak otthon másként. A húsz gyermek közül akadtak olyanok is, akik most először jártak Magyarországon, és volt, aki visszaérkezése után a vancouveri repülőtéren azt mondta az édesapjának, hogy máris visszafordulna, ha lehetne. Tehát a program célt ért, hiszen felkeltette a legfiatalabb generációban is az érdeklődést és a kirándulás után még nagyobb lett minden gyerek szívében a hazája iránti szeretet.
