Magyarnak lenni tudod mit jelent?

A nagykövetség épülete, az egykori Strattmann-palota múltat idéző építészeti remeke már önmagában is megadta az alaphangulatot az ünnepélyes megemlékezéshez. A 18 órakor kezdődő programon résztvevők teljes létszáma a háromszázhoz közelített. Az ünnepély nyitó aktusaként a 72. sz. Széchenyi István cserkészcsapat tagjai vonultak be a zászlókat tartva. A terem csendjébe vágó magyar Himnusz első taktusai után megható volt hallani, ahogyan több száz torokból egyszerre csendült fel a jól ismert sor: „Isten álld meg a magyart”!

Az ünnepi program köszöntőit Hollós Józseftől (az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezet Központi Szövetségének elnöke) és Dr. Nagy Andortól (Magyarország ausztriai nagykövete) hallhattuk. Nagykövet úr beszéde a 48-as forradalom emlékei mellett a jelenlegi európai helyzetre is kitért. Dr. Nagy Andor tolmácsolásában hallattuk továbbá Magyarország miniszterelnökének a diaszpóra magyarjaihoz intézett megemlékező sorait is, mely levél többek között érintette az Ukrajnában napjainkban is zajló események témakörét is.

A programot zenei betétek is tarkították. Stéger Endre (cselló) és Duics László (zongora) virtuóz játéka mellett Ónodi Charlotte operaénekesnő gyönyörű hangjába is bele hallgathattunk. A teljesség igénye nélkül a művészek előadásában elhangzott G.Fauré: Les Berceaux és Apres un reve, Lisz Ferenc Rigoletto parafrázisa, és a Kodály Zoltán komponálta „A csitári hegyek alatt” című darab is.

A zenei részletek között Takács Bence Ervin művész úr szavalatait hallhatták a résztvevők. Sajó Sándor 1919-es Magyarnak lenni című verse Bécsben, a nagykövetség patinás termei közt elszavalva talán még a szokásosnál is nagyobb hatást gyakorolta rám. Pedig olyan vers ez, amelynek sorai számtalanszor visszacsengtek már a füleimben. Mégis abban a pillanatban, a bécsi március 15-i rendezvényen újra átfutott rajtam a már számtalanszor feltett kérdés: „Magyarnak lenni tudod mit jelent?”

A művészek előadásait a Bécsi Magyar Iskola, és a Napraforgócskák néptánc csoportjának kisfilmje szakította meg néhány percre. A felvételen láthattuk, hogy az ausztriai magyar gyerekeknek mit is jelent magyarnak lenni. Magyar tanórákon részt venni, verseket és magyar történelmet tanulni, vagy elmenni táncpróbára, ahol magukba tudják szívni a népzene, a népművészet, és a néptánc szeretetét.

Az újabb zenedarabok után Dr. Nagy Andor adta át ünnepélyes keretek között a nagyköveti díszokleveleket. A kitüntetésre az ausztriai magyar egyesületek és a nagykövetség javasolta a kitüntetendő személyeket, akik az elmúlt években sokat tettek a magyar nyelv, és a magyar közösségek fennmaradásáért.

A március 15-i program utolsó művészeti produkciója a Svung Bécsi Magyar Színkör, és a Napraforgók Bécsi Magyar Néptáncegyüttes közös műsora volt. A Dicsőséges nagyurak rendezője Pohl Balázs a Svung vezetője, koreográfusa pedig Józsa Zoltán (Bambi) győri koreográfus voltak. A rövid jelenetszerű darab a 21-ik századi interpretációja volt a művészek forradalomról alkotott felfogásának. Véleményem szerint briliáns rendezői húzásként a táncosok a mai néprétegek minden szegletét képviselve különböző kosztümökben vonultak a színre. A fiatal rocker lánytól a 60-es évek hippijét idéző jelmezen át, az öltönyben megjelenő üzletember, és a munkásnadrágot viselő férfi kontrasztján keresztül, a modern 21-ik századi nőn át a régi korokat idéző népviseletig mindent felvonultattak. Talán emiatt is voltak oly mély benyomást keltőek a Petőfi versben vasvilláért, és kötélért áhítozó hangok, melyek mintha a közönséget vádolták és állították volna az ítélőszék elé.

A színészek és táncosok produkciója után a megemlékezés lezárásaképpen nem maradt más hátra, mint a Szózat közös éneklése. Az ünnepélyes befejezést követően immáron sokkal szabadabb hangulatban folyt tovább az este, melynek során a cserkészek segítségével a nagykövetség jóvoltából finom szendvicseket, és üdítőket szolgáltak fel a megjelent vendégeknek.