Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról emlékeztek meg Bernben
A német szöveg elsősorban azokhoz a svájciakhoz szól, akik 1956-ban több ezer magyar menekültet fogadtak be, és lehetőséget adtak nekik arra, hogy új életet kezdjenek a szülőföldjüktől távol.
Svájc fővárosában néhány nap leforgása alatt ez volt a második ünnepi program, amelyen a hatvannyolc évvel ezelőtti eseményekre emlékeztek: az ’56-os generáció képviselőjeként az egybegyűlteket köszöntötte Gösi Vince, aki ott volt a forradalmi események tüzében, majd felkérte Nógrádi-Barkaszi Zsófiát, Magyarország Berni Nagykövetsége első beosztottját, őexcellenciája dr. Czukor József nagykövet helyettesét, hogy tartsa meg a beszédét. Az ünnepi szónok így kezdte a mondanivalóját:
„Ma a szabadság ünnepe van. A magyar szabadságszerető nép, ezt kinyilvánította a Rákóczi vezette szabadságharc, az 1848–1849-es és az 1956-os forradalom és szabadságharc idején is. Nem szereti a békediktátumokat, lázad az elnyomás ellen, nem viselheti az igazságtalanságot, nem tűri az álszentséget, a kettős mércét, ennek eredménye az is, hogy az 1949-ben, választási csalással hatalomra került kommunista hatalom béklyóját sem tűrhette. […] Az élet minden területén rákényszerítették az emberekre a kommunista ideológiát, ráadásul ez nemcsak kommunista volt, hanem szovjet is. Moszkvából irányították a kommunista pártrendszert, és mindent elnyomtak, ami egy kicsit is a magyar érdekeket szolgálta volna. Ebből az elnyomásból lett elegük a magyaroknak, és a rendszer ellen fordultak. Amikor 1956. október 23-án egy nagyobb csoport diák tüntetve a Műegyetemtől a Bem térre vonult, majd át Pestre – a tömeg csak duzzadt, a diákokhoz és a tanárokhoz a munkások is csatlakoztak –, a párt előbb-utóbb azon kapta magát, hogy már nem tudja kontrollálni a történéseket. A felvonulók forradalmat csináltak, a követeléseik mind hangosabbak lettek.”
Nógrádi-Barkaszi Zsófia a beszédében kitért a későbbi – sebesültek, halottak, elítéltek sokaságát maguk után hagyó – megtorlásokra, illetve a több mint kétszázezer fős menekültáradatra, amely nyugat felé vette az irányt, így Magyarország elveszítette a szürkeállományának jelentős részét. A befogadó országok közül Svájc volt az, amelyik – a területéhez és lakosságához viszonyítva – a legtöbb magyar menekültnek biztosított új otthont.
„Emlékezzünk most mi is arra a napra, amikor Bernben, sőt egész Svájcban megszólaltak a harangok, együtt zúgtak Magyarországért, és a svájciak háromperces néma csenddel emlékeztek meg a magyar hősökről 1956. november 20-án 11 óra 30 és 11 óra 33 perc között. Szabadság, haza, demokrácia. Ezek olyan értékek, amelyekért mindig érdemes lesz kiállni. Erre emlékeztet bennünket ma is a szabadság napja, a legfiatalabb nemzeti ünnepünk” – zárta a beszédét Nógrádi-Barkaszi Zsófia. Ezt követően jómagam léptem a jelenlévők elé, és felolvastam Farkas Katalin Ötvenhatos magyar zászló című versét, majd a Himnusz közös éneklésével zárult a program.
Az idei, berni megemlékezés első felvonását október 20-án tartották meg az Antonierkircheben, ahol Domahidi Nelli lelkipásztor szolgáltatta az igét egy ökumenikus istentiszteleten, ugyanakkor emlékbeszédet tartott a korábban említett Gösi Vince, felelevenítve az 1956-os forradalom és szabadságharc meghatározó pillanatait, amelyeknek szemtanúja volt.
A főszervező Berni Magyar Egyesület mindkét napon és helyszínen számíthatott a Koncz András által vezetett Berni Magyar Iskola és Óvoda, valamint a Berni Magyar Cserkészet, illetve Magyarország Berni Nagykövetsége támogatására, így idén is sikerült méltóképpen megemlékezni az 1956-os forradalomról és szabadságharcról.