Még ősszel látogattam el egy barátnőmmel a varsói Neon Múzeumba, pusztán kíváncsiságból. Meglepetten tapasztaltam, hogy mennyi magyar nyelvű neont látok – ekkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy szervezhetnénk egy magyar nyelvű tárlatvezetést a múzeumban a Lengyelországi Magyar Egyesülettel. Addigra már többen jelezték, hogy lenne igény ilyen kulturális programokra, így biztos voltam benne, hogy meg tudjuk valósítani.
2025. januárjában felvettem a kapcsolatot a múzeummal, és szerencsére nagyon nyitottak voltak az együttműködésre. A Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ segítségével sikerült is két időpontot leszerveznünk. Az első vezetést főként a Varsói Egyetem magyar szakos diákjainak tartottam, Biegelbauer Eszter, a tanszék egyik oktatójának közreműködésével. A második alkalom már nyitott volt a “nagyközönség” számára, így a varsói magyar közösség körében is meghirdettük. Mindkét alkalommal körülbelül 15 fő vett részt.
A múzeum 2005 óta azon dolgozik, hogy megmentse, restaurálja és bemutassa a volt keleti blokk 20. századi nagy neonosítási programjainak maradványait. Főként lengyel, magyar és német neonokat állít ki, és ez az első és egyetlen ilyen jellegű múzeum Európában. Állandó gyűjteménye több száz, főként a 20. század második feléből származó neonreklámot tartalmaz.
A kiállítás mellett a múzeum másik fontos célja, hogy a régi varsói neonokat felújítva visszahelyezzék eredeti helyükre, ezzel inspirálva egyfajta “neon reneszánszt”.
A vezetés, amelyet tartottam, elsősorban a magyar, azon belül is a budapesti neonokra fókuszált, így nemcsak nyelvileg, hanem tartalmában is eltért a múzeum által kínált tárlatvezetésektől. Bemutattam a neonfények történetét és elterjedését Amerikában, Európában és Magyarországon, valamint a kommunista rendszer mesterséges neonosítási programját. A séta során a kiállított magyar neonok eredetéről és történetéről is beszélgettünk.
