Nincs kérdés
Íroszágban ugyanis már januárban nyílnak a nárciszok, és az időjárás épp olyan szeszélyes, mint a nők lelke, napjában három évszak térül-fordul, mire alkonyodni kezd. Február 9-én tartották meg a CIT nagycsarnokában a Magyar Kultúra Napját, melyet a corki ÍrMag Baráti Kör szervezett. Az egynapos kulturális rendezvény keretében az érkező vendégek ingyen ehettek-ihattak, szellem, test és lélek táplálása azonos hangsúlyú célként fogalmazódott meg. A délben kezdődő program szerves része volt a gyermekfoglalkozás, az arcfestés, a lufihajtogatás, nemezelés, cserkészekkel kézműveskedés, illetve magyar viseletbe való beöltözés és fotózkodás is várta a legkisebbeket. Az érkező családok minden tagjára gondoltak a szervezők, a vásári komédia révén igazi középkori vásári hangulatot lehetett átélni, ahol a derűé és a nevetésé volt a főszerep, és jószerivel a magyar búcsúkat idéző tükrös szív is előkerült. A helyi alkotók, gyöngyös munkái, festményei, citerajátéka, népdalcsokra színes palettát kínált.
A Corki Magyar Iskola és Óvoda gyermekei énekeltek, szavaltak az összetartozást erősítve, és egyben reményt és bizonyságot mutatva, hogy a magyar nyelv és a magyar kultúra Magyarországtól távol is erős tud maradni. A Himnusz kéziratához kapcsolódó izgalmas nyomozási játék kellékei és díszletei elvarázsolták a felnőtteket is, lelkes csoport kezdett nyomozásba. Az Írmag Baráti Kör hónapok óta készült, hogy a rendezvény mindenki számára értéket képviseljen, ez a cél tapintható volt a teremben és a kültéri helyszíneken is. Ugyanis a szervezők saját készítésű hidegtálakkal, húsokkal, salátákkal, ínycsiklandozó pogácsával, lángossal, kürtöskaláccsal várták az írországi magyarokat, és míg zajlottak a benti programok, elkészült a babgulyás is, amit a házi sütemények követtek. Túlzás nélkül igaz, hogy olyan kulináris-kulturális élményt kaptak a vendégek, amilyen Magyarországon is példaértékű lenne.
Mondják, hogy az étel a lényeg, ha ingyen van, jönnek az emberek. Mondják, a kultúra iránt ma már csökkent az érdeklődés. Corkban viszont azzal lehetett szembesülni, mint minden általánosítás, ez is túlzó. A kulturális programok, a kiállított tablók, a találmányokról, épületekről, zenéről szóló információk közös alapot képviselnek, amihez éppúgy lehet kapcsolódni, mint a téliszalámihoz, somlói galuskához, Rákóczi túróshoz vagy a pogácsához. Mert egyszerűen közös, és mert egyszerűen jó. Gyerekkori ízeket idéz, az otthon illatát, felszámolja a hiányzó részeket, nem lesz külön múlt és jövő, egyszerűen jelen van az ember a másik ember mellett. Nincs kérdés.
Ezt a kapcsolódást volt hivatott a térben is megjeleníteni a „körkapcsolásos rendszer”, ugyanis a konferanszié a teremben járva magyarul és angolul is tolmácsolta a jelenlévők felé az előadók, meghívott vendégek válaszait. A feltett kérdések és a közös ügy egyfajta hálóként erősítette meg a közös szálakat, hiszen sokfélék voltunk, vagyunk, különféle értékeket képviselve és más-más dolgokat előtérbe helyezve élünk, de ezen a napon az biztosan közös pont volt, hogy a magyarság érték, a magyar kultúra és a közös gyökerek megkerülhetetlen alapot biztosítanak. A napot záró táncház körtánca foglalta szimbolikus keretbe a rendezvényt. Többen kiemelték, hogy az írekben és Írországban mennyire szeretik azok nyitottságát, az elfogadást, amellyel egymás és az idegenek irányában vannak. Ez a nap megerősítette, van a magyarokban és írekben is közös, emberi tényező, van életöröm, ahol mint a közös táncban, feloldódnak a határok, és abban a mesebeli tükrös szívben önmagával találkozik az ember.
