1823 január 22. lehetett volna egy jelentéktelen nap, egy nap a 364 mellett, ami nem különbözik bármely átlagos másik naptól az évben. Kölcsey Ferencnek hála azonban mégis olyan értékes alkotás született ezen a napon, mely különleges, ünnepélyes szerepet tölt be napjainkig a magyar nemzet életében. Megszületett az idén 200 éves Himnusz.
A költemény születésének napján valószínűleg annak szerzője sem gondolta, hogy a Magyarország himnuszává válik a vers, melyet a hatályos Alaptörvény is megerősít. A Himnusz születését 1989-ben a Magyar Kultúra Napjává nyilvánították. Ezen a napon azóta világszerte magyarok milliói emlékeznek meg a mű születéséről.
Bécsben a Kultúra Napjának a Kaláka-club és a Collegium Pazmanianum állított méltó emléket az idei évben. A délutáni program szentmisével indult a Pázmáneum kápolnájában.
A lelki töltekezés után a díszterembe átvonulva a kiváló Széchenyi-díjas irodalomtörténész, az MTA doktora Kis Gy. Csaba tartott előadást Magyarország és a közép-európai országok himnuszainak összehasonlításáról. Az előadás során a kiemelt szerepet természetesen a magyar Himnusz kapta. A lelkes résztvevők megismerkedhettek a szöveg szerkezetével és emellett aarról is teljeskörű tájékoztatásban részesültek, hogy hogyan lett Kölcsey műve nemzeti jelképpé.
Az est fényét emelte, hogy Onodi Charlotte és Duics László közös produkciójaként meghallgathattuk a Himnuszt. Az énekesnő zongorakísérettel nem csak az általában ünnepélyes keretek közt elhangzó 1. versszakot énekelte, hanem több versszakon keresztül kápráztatott el bennünket gyönyörű szoprán hangjával.
Végül, de nem utolsó sorban a „Nemzethez tartozni legnagyobb…” című rövidfilmet vetítették le a szervezők a rendezvény zárásaként.
Az előadás után nem maradt más hátra, mint a sütemények elfogyasztása egy jó pohár szekszárdi bor mellett, és az ünnepi események megvitatása anyanyelvünkön immár egy kötetlen, barátságos légkörben.
