A gitárestek hagyománya évekre nyúlik vissza: magyarok már a járványhelyzet előtt rendszeresen találkoztak együtt zenélésre Zürichben. Eredetileg a gitárestek szervezői nem is ebben a formában gyűltek össze, találkozásaiknak része volt a zene, de nem célja. Akkoriban a zene és az ének a táncolásukat egészítette ki: a törzstagok eredetileg egy néptánccsoport tagjai voltak.
A hajdani Kalász csoport tagjai régebben fellépésekre készültek, például a Magyar Bálon szerepeltek és kulturális programokat szerveztek. Lassan, ahogy telt az idő, a magyar szervezetek Zürichben átalakultak. Létrejött egy másik néptánccsoport is, és így az eredeti tevékenységi körök is változni kezdtek. A régi néptánc csoportból Svájci Táncház Egyesület lett és az előadásokról a közösségszervezésre került a hangsúly.
Változott az eredeti felállás is, mivel cserélődtek a tagok és a tánctanárok, egyesek elmentek, mások maradtak. Mindez azt eredményezte, hogy új utakra lépjenek a tagok a közösség megtartására. A korábban kialakult, kötött, formálisabb kötelék fellazult. Az igény a találkozásra megmaradt és az események átalakultak kötetlen, informális alkalmakká: kéthetente kötetlen táncházzá. A fellépések elmaradtak, ugyanakkor a hagyományőrzésnek a új formái, a kulturális programok szervezése került előtérbe. Havonta egyszer gyűltek össze és irodalmi esteket, filmklubokat tartottak, az együtt éneklés és zenélés pedig, a kötetlen táncalkalmakon túl, a gitáresteken folyatódott.
Az eredeti csoport tagjai közül 2-3-an vállalták magukra ezeknek a programoknak a szervezését. A gitár est esetében ez a dalok összegyűjtését, a helybérlést, és a hirdetést tartalmazza. Lassan a korábban zártan működő alkalmak nyitottá váltak az újonnan érkezők számára. Kialakult, kik azok, akik szívesen jönnek gitárral és szívesen kísérik-vezetik az énekeket. A régi tagokon kívül új-állandó résztvevők is érkeztek. Az alkalmakat a korábbi néptánc csoportból alakult alapítvány is támogatja, helyben büfét is biztosítanak.
A szűk körön kívül egy olyan ponttá alakultak a gitár estek, ahol különféle korosztályok találkoznak és hozzák, viszik a kedvenc dalaikat. A zenén keresztül ismerik meg egyre jobban egymást. Akár egy alkalomra, akár rendszeresen: a részvétel, a hangszeren játszás és az éneklés egy olyan kapcsolódási formává vált, amely nemcsak közösségszervező, hanem interaktív élményt is ad: az érkezők számára személyessé tehető együttléti forma. Az összes alkalom más és egyszerre ismerős, könnyen alakítható biztonságos tér. Mivel mindenki kérhet zenét, mindenki olyan módon kapcsolódhat be, ahogyan akar.
A dalokon keresztül felelevenedhetnek régi emlékek és olyan új élmények jönnek létre, amelyek már a Zürichben élő közösséghez, helyszínhez és együtt éneklő emberekhez kapcsolódnak.
