De van egy közösség, mely magyarokból áll, akik magyar nyelven beszélnek. Egy nagy közösség, mely több kisebb közösséget, csoportot fog össze. Magyarul beszélni viszont ugyanazt jelenti Magyarországon is és Kanadában is. A nyelv a kultúránk egyik kincse, a haza része. Márai Sándor a következőképpen írt a hazáról a Füves könyv 38. részében:
„[...] A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőrőstül-bőrőstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. [...]”
Kanada Ontario tartománya nagyon befogadó. Ahogy a kultúrák keverednek, valami érdekes massza jön létre, melyben sok a pozitívum, de van ami elvész. Ahogy sok itt élő, a magyarok is igyekeznek megtartani magyarságukat. Ehhez hatalmas összetartó erőt ad a magyar nyelv, a magyar tánc, a magyar iskola, az egyházi hovatartozás.
Vége novembernek. Érdekes hónap, beköszönt a hideg, valami más kezdődik. A hónapot őseinkre való emlékezéssel kezdjük minden évben. Gyertyákat gyújtunk, kimegyünk a temetőkbe. Majd a halál után egy életet várunk; megkezdődik az advent ünnepköre.
Az elmúlt pár hét itt, Torontóban is mozgalmas volt. Őseinkre nemcsak a templomban emlékeztünk meg, hanem aki tudott, spontán kiment a temetőbe, hogy ott mondjon el egy imát az elhunytakért. Más a saját házába hívta meg közeli barátait és fényképek segítségével emlékeztek.
A Szent Erzsébet Templom mindig igyekszik megnyitni kapuit kulturális rendezvényeknek. Hiszen a nyelvünk mellett a kultúránk határoz meg minket. Kalmus Felícián csellista művész érkezett Kanadába és csodálatos zenéjével elkápráztatta a közönséget. Majd a hónap vége felé, november 23-án a zene egy másik arca került előtérbe: a Magyar Ház népdaléneklő versenyt rendezett kicsiknek és nagyoknak. És mindeközben a Magyar Iskolában minden szombaton magyar gyermekek tanulnak magyarul irodalmat, éneket, történelmet, a Kodály Táncegyüttesben pedig kicsik és nagyok tanulnak magyarul táncolni.
November 17-én Áprádházi Szent Erzsébetre emlékeztünk a templombúcsún, aki alázatos életével méltó szolgálja volt Istennek és hazájának. Majd egy héttel később ismét emlékeztünk egy magyarra, kinek életműve, munkássága, gondolatai mindannyiunkat utat mutathatnak nehéz és kevésbé nehéz, sőt akár vicces élethelyzetekben. Rendszeres rendezvényünkön, az irodalmi délutánon november 24-én Márai Sándor volt a főszereplő.
Az itt élő magyaroknak ez jelenti emlékezni és megélni a Haza egy darabját. Érdekesebbnél érdekesebb életutak, különös emberek, és van bennünk valami, ami közös: a hazájuk.
Torontó, 2019. november 27.
