A rendezvényen a nagy nemzetközi nyelvek, mint az angol, a német, az olasz mellett olyan kis nyelvek, mint a magyar vagy az örmény is képviselték magukat.
A nyelvtudást és a nyelvhasználatot illetően a Dél-Amerikába utazó már az itt tartózkodás első napjaiban szembesül vele: a világnak ezen a részén még nem hallottak róla, hogy az angol nemzetközi nyelv, és még a nagyvárosokban is szinte alig akad olyan múzeum, étterem, a közlekedési eszközökről már nem is beszélve, ahol ezen – az Európában már bevált lingua francan – eredményesen tudna a külföldi kommunikálni. Persze minden rosszban van valami jó: remek lehetőség nyílik a spanyol nyelv helyi nyelvváltozatának gyakorlására. Arra a magyarra pedig, aki társasággal utazik, és egy buszon például hosszasan magyarul beszélget a társaságával, szinte csodabogárként tekintenek a helyiek, és gyakran megkérdezik „Ti milyen nyelven beszélgettek? Milyen érdekes! Semmire sem hasonlít!”
Lassan-lassan azért a nyelvi globalizációs folyamatok ezen a kontinensen is megindulnak. A fiatalok már egyre nagyobb számban sajátítanak el a spanyoltól eltérő nyelveket (persze elsősorban itt is a nagy világnyelvek vannak előnyben), de ami ennél is fontosabb, a spanyoltól eltérő nyelven beszélők alacsony száma ellenére, az emberek általában pozitívan viszonyulnak más nyelvekhez, kíváncsisággal fogadják az erről szóló előadásokat. Ezt érzékelhettük az Expoidiomas rendezvényén is, ahol a különböző nyelvek elsajátítását segítő egyesületek, könyvkiadók, nyelviskolák rendezték be standjaikat, hogy az argentínai közönség számára bemutassák az általuk képviselt nyelvek jellegzetességeit.
A magyar nyelv idén először állíthatott fel standot, ahol Janikovszky Éva meséskönyveitől, a magyar helyesírás szabályain és a nyelvi ragozó táblázatokon át, egészen a rövid idézetekkel díszített matyómintás képeslapokig, és felnőtt kifestőig sok minden megtalálható volt. Ezen kívül a ZIK a rendezvény mindkét napján arra is lehetőséget kapott, hogy magyarórát tartson az érdeklődőknek a rendezvény helyszínén elkülönített nagyobb teremben.
A magyar, mint idegen nyelv oktatása az anyanyelvi oktatástól eltérő módszereket követel meg, amit mindig a forrásnyelv (jelen esetben a spanyol) jellegzetességei is nagyban meghatároznak. Ezt nagyon jól tudják a ZIK pedagógusai is. A nyíltórát tartó, Lajtaváry Benedek Zsuzsa például már több – a helyi viszonyokra alkalmazott – magyar nyelvkönyvet írt, nyelvtanári végzettségű pedagógus. A hétvégi magyar iskolán kívül, csütörtökönként magyar mint idegen nyelv órákat tart argentinok részére a Hungária Klubban. Külön érdekesség, hogy Argentína pár hónapja kinevezett magyarországi nagykövete, Maximilano Cernadas, is tanult tőle magyarul mielőtt elfoglalta budapesti posztját.
A magyar nyelvórát Zsuzsi természetesen spanyol nyelven tartotta meg, bemutatva a spanyol anyanyelvűek szempontjából a nyelv felépítését, logikáját, illetve néhány érdekességet arról, hogy hol van Magyarország, hányan beszélik a nyelvet, mely országokban élnek, és hogy az uráli nyelvcsaládba tartozó magyar nyelv miért nem hasonlít a nagy indo-európai nyelvcsalád tagjaira, az angolra, németre és spanyolra. Az interaktív előadás során a bemutatkozással (Zsuzsa vagyok, argentin vagyok) mindenki megpróbálkozhatott, és jó volt látni, hogy a lehetetlennek tűnő mondatok kimondása után az emberek feloldódnak, kedvet kapnak, lelkesen jegyzetelnek.
Talán van, aki emlékszik, hogy a Queen együttes 1986-es budapesti koncertjén a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunk eléneklésével kedveskedett a magyar közönségnek. Ezt a felvételt felhasználva, az Expoidiomas magyar nyíltóráján résztvevők is megpróbálkoztak a népdal eléneklésével, aminek nagy sikere volt. A jelenlévők együtt énekelték a szöveget Freddie Mercury-vel, és a Buenos Aires-i magyarokkal. A mosolygós arcokból és a tapsból egyértelműen azt a következtetést vonhattuk le, hogy bár sajátos és emiatt a külföldi számára nehéz a magyar nyelv, de nem lehetetlen, sőt élvezetes az elsajátítása.
