avagy hogy kóstoltam bele Norvégiában a magyar színjátszásba
A kortárs magyar drámaírók bemutatkozására lehetőséget nyújtó magyarországi kezdeményezés a világ számos városában vonzza a magyar nézőközönséget Szegedtől Calgariig, Oslótól Berlinig. A színházkedvelők minden második hónapban meghatározott témára komponált, három rövid egyfelvonásos darabot nézhetnek meg lelkes amatőr színészek előadásában.
A felolvasóesteket mindig ugyanazon a napon, ugyanabban az időben láthatja a magyar közönség, melyek végén szavazásra bocsáttatik, hogy melyik alkotás tetszett a legjobban a közönségnek. A technikai lehetőségektől függően skype körkapcsolás útján is megoszthatják egymással élményeiket a világ különböző pontjain élő magyarok. A résztvevő városokból beérkező összesített eredmények alapján kiválasztott nyertes darab szerzője a következő fordulóban is lehetőséget kap, hogy dramaturgiai képességeit újra megcsillogtassa.
Norvégiában az előző évad végén a társulat tagjai közül többen hazaköltöztek Magyarországra és a korábban ingyenesen biztosított helyszínt sem tudták többé számukra rendelkezésre bocsátani, így új tagokat és alkalmas előadóteret kellett találni. Új ösztöndíjasként feladatomnak éreztem, hogy ezt a nagyszerű kezdeményezést segítsek a jövőben is életben tartani, ezért lelkes fiatalok és megfelelő helyszínek után néztem.
Szerencsére próbálkozásaimat siker koronázta, így idén első alkalommal, a kultúra háza névre hallgató (Kulturhuset) kultúrkocsma könyvtára szolgált az előadás helyszínéül, ami fiatalos hangulatával kiválóan illett az esemény szellemiségéhez. Ez alkalommal a „Válás” témáját vette górcső alá a három magyar drámaíró: a szegedi származású Szőke Ágost (Klasszfiló), valamint a két zentai születésű szerző: Kormányos Ákos (Éjjeliszekrény) és Hernyák Zsóka (Elválasztás).
A fiatal előadók (köztük jómagam) felolvasását követően a közönségnek lehetősége nyílt a művek alapos megtárgyalására is. Az összesített szavazatok alapján Oslóban Szőke Ágost Klasszfiló című kvázimonológja győzedelmeskedett.
Remélem, hogy a világon más városokban is kedvet kapnak a fiatalok hasonló amatőr színjátszó csoportok létrehozásához és ezzel hozzájárulnak a kortárs magyar dráma és irodalmi kultúra terjesztéséhez. Az ilyen alkalmak kiváló lehetőséget biztosítanak ugyanis arra, hogy a helyi fiatal magyarság aktív, önszerveződő módon kapcsolódjon ki, találjon vissza gyökereihez és tartsa a kapcsolatot a magyar diaszpórával.
