November 19-én ünnepeljük Árpádházi Szent Erzsébetet, aki kétségtelenül az egyik legnépszerűbb női magyar szent. A fél hatkor kezdődő szentmisében az ő önfeláldozó és alázatos életéért adtunk hálát. A bécsi Pázmáneum kápolnája egyszeriben kicsinek tűnt, olyan sokan kapcsolódtak be az ünnepi liturgiába. Különleges egybeesés, hogy Szent Erzsébet emléknapján került sor a kevésbé ismert Árpádházi Boldog Erzsébet életéről szóló könyv bemutatójára.
A szentmisét követően a díszterem is megtelt kíváncsi érdeklődőkkel. Az est kezdetén egy rövid videóban mutatták be a közönségnek az előadók, hogy milyen sok magyarlakta vidékre vitték már el Árpádházi Boldog Erzsébet és a róla szóló könyv hírét. A könyvbemutató moderátora, Pusztai Csaba először felkérte Varga Jánost, a Pázmáneum vezetőjét, hogy nyissa meg az estet.
„A szentekkel olykor úgy vagyunk, mint egy távoli rokonnal.” – kezdte meg beszédét rektor atya. Olyan távoli rokon, akinek nemhogy a születésnapját, a nevét sem tudjuk mindig, mégis jó vele találkozni. A távoli szentekkel is valahogy így vagyunk. Ezért jó, ha van valaki, aki közelebb hozza hozzánk. Ez a könyvbemutató lehetőséget ad arra, hogy a magyar nemzet-részek közelebb kerüljenek egymáshoz. A tössi apácák feljegyzéseiből idézte a következőt: „Isten kegyelme megőrizte nekünk ezt a tiszteletreméltó kincset, amiért állandóan dicsérnünk kell Őt és hálát adnunk a mindenható Istennek; ő ugyanis világosan megmutatta csodái által, hogy őt (Erzsébetet) a maga dicsőségére és nem a világ örömeiért teremtette. (…) hogy ily módon mindenki, aki csak hall róla, jobbá legyen.” A szentek célja pontosan az, hogy jobbá váljunk általuk. A fiatalon hazájától távolra került Boldog Erzsébetnek nehéz életében is példát adhatott nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet élete. Isten kegyelme így hat ránk, így működik tovább bennünk. Beszéde végén rektor atya dr. Kühár Flóristól idézett, aki Boldog Erzsébet önéletrajzát megírta: „Bármily dús is Pannónia virágoskertje, az Árpádház utolsó virágáról nem feledkezhetünk meg.” Köszönetét fejezte ki az előadóknak, hogy nemcsak a róla írt könyv népszerűsítésével, hanem személyes tanúságtételükkel is ezt az ügyet szolgálják.
A műsor folytatásában Ifj. Dr. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója tartott rövid előadást az Árpádházi szentekről. Segítségével áttekintést nyerhettünk azokról a szentekről és boldogokról, akik személyesen, tehát vérségi alapon kapcsolódnak az Árpádházhoz. Ezen szenteket és boldogokat elhalálozásuk sorrendjében említette az igazgató úr, így kronológiailag is lehetőségünk volt felelevenítenünk korábbi ismereteinket a magyar történelem ezen időszakáról. Árpádházi Boldog Erzsébet III. András király lányaként tehát az utolsó Árpádházi szent, illetve boldog.
Verebes Csaba vette át a szót és részletesen elmesélte Árpádházi Boldog Erzsébet életét. Az utolsó Árpádházi hercegnőnek nehéz élete volt. Korán elárvult, s bár mostohája politikai kapcsolatok erősítésére férjhez adta volna, a lány a szerzetesi élet mellett döntött. A svájci Töss domonkos kolostora lett új otthona. Erzsébet nagyon szigorú, vezeklő életmódot folytatott. A kolostorban töltött 28 év alatt szinte végig beteg volt. Élete végére teljesen lebénult. Kiszolgáltatottságában is alázattal fogadta a szenvedést. Halálos ágyán földi hazája felé sóhajtozott. Nővértársai nagyon szerették és tisztelték őt.
A koronahercegnő fátyla című könyv létrejöttének története is igen érdekes. Bakocs Michel a svájci születésű magyar fiatalember nagyszüleitől tanult meg magyarul. Magyarnak vallja magát, és elkötelezetten kutatja a magyarok nyomait Svájcban. Egy alkalommal munkájából hazafelé tartva vette észre Winterthur Töss városának címerét, amelyben a magyar címer kettős keresztjét a hármas halommal vélte felismerni. Utánakérdezett a dolognak és kiderült, hogy az egykor a tössi kolostorban élt magyar hercegnő iránti tiszteletből került be a város címerébe a magyar vonatkozású részlet. Ekkor hallott ő is először Boldog Erzsébetről, ezért kezdett el kutatni utána. Talált is egy könyvet Robert H Oehningertől Der Schleier der Prinzessin címmel, amely az Árpádház utolsó hercegnőjének életével foglalkozott. Ekkor született meg az álma, hogy magyar nyelvű fordítás is készüljön a műből, hogy minél több magyar tudomást szerezhessen erről a különleges szent életű magyar származású apácáról. Önköltségen lefordíttatták és kiadták a könyvet. Az eladott példányokból befolyó összeget jótékonysági célra használják fel.
Az előadás után meg lehetett venni a most bemutatott könyvet, amelyet Bakocs Michel szívesen dedikált az érdeklődőknek. Ezt követően jó magyar bor és pogácsa mellett lehetőségünk volt még elbeszélgetni az előadókkal. Megtudtuk, hogy a következő nap már Kolozsváron tesznek tanúságot Árpádházi Boldog Erzsébetről. Hálásak lehetünk nekik utolsó Árpádházi szentünk népszerűsítéséért tett lelkiismeretes és kitartó munkájukért.
